|
|
|
|
|
||
Csenevész fény pucér ablak mögött,
A zongora hűlt helyén lődörög;
Kiékelt ajtó - a kereszthuzat
Szerteszét szórt faforgácson matat.
Egyetlen szánalmas rongy cseperészi
Pár csepp vizét; még egyszer körbenézni -
Még egyszer a kulcsokat megkeresni -
Léptek visszhangzanak - utána semmi.
S most, hogy várják, az anyagot te hozzad,
Hogy mindenben te dönts, vagy ami rosszabb,
Néhány döntést meghoznak nélküled,
Most, hogy otthonod még nem a tied,
Vándor, te el-, de meg nem induló,
Vasboltban lófrálni most mire jó?
De csak lófrálsz, immár franciakulccsal,
S nézed: fény ömlik szét, alkonyi, furcsa,
Standon, járdán, autón, embereken -
Mind láthatatlan, védett, csak te nem.
Aztán a lárma - már-már hallod a
Rendezkedni hívott barátokat,
S míg indítasz, rád tör egy gondolat:
Hogy ugye megjelölték a poharas dobozokat.
Ablaksor alatt pár pózna mered.
Időtlenek és rejtett célúak.
Ajtók a falon a járda felett.
Néhány kinyílik, pár zárva marad.
Fogász-holmi, gépírónő-kacat,
Gyerek nélküli hallok tengenek
Üres, kiadó garzonok alatt.
Ablaksor alatt pár pózna mered.
Néger napfényben hömpölygő tömeg.
Háromra alábbhagy az áradat
(Akkor egy galamb arra ténfereg).
Időtlenek és rejtett célúak.
Bugyogó seb a folyótorkolat.
Homállyal töltődik minden üreg.
Fény. Az éj amatőröké marad.
Ajtók a falon a járda felett.
Pisla neonmagány. Ködkürt, rekedt.
A taxik most már magabiztosak.
KIJÁRAT-fürkésző szem. Rettenet.
(Néhány kinyílik, pár zárva marad
Az ablaksor alatt.)
A melegedőben Stevie
Szipog. Állán a québeci
Kályha kormának csíkozása.
Borzong minden ajtónyitásra.
A korcsolyáktól karcolásos
Latyakos fapadlón ritka szálrost -
Mint a kukorica haja.
Szinte ól ez a kalyiba,
De a céljának megfelel.
Mindenki kábán pepecsel
A korcsolyaszíján, ülve topog;
Angolnaszemük némán ragyog.
A fagy szökött, megszenvedett
Rabjai - abszurd jelenet:
Kézdörzsölgetve ülnek ott,
Padokon, álomhomokot
Pislog ki üveges szemük.
Odakint meg Isten felhevült,
Havas korcs kuvasza rohan
Az ékszerjégen boldogan.
Mindenkit ugatva invitál,
Telnek halványlila órák, északra csordogál a nyár.
IMREH ANDRÁS fordítása
