Fodor Géza

    Madárvirágos vers


    Hótorkú cinke meg kék cinege
    Csonttollú fuvolás szikrazene
    Aranymálinkók nyár-tilinkóin
    Messzi nádasok nádirigóin
    Sármányt röptető napfényszonáta
    Suhogó nádon nádiposzáta
    Emeli fénye hétszínkék égre
    Fák énekére, nagy nap elébe
    Lepkevirágos madárzengésbe

    Gerlice madár, gerlice
    Petrence madár, petrence
    Bújj, bújj, zöld ág, levelecske

    Röpíti gébics, szalakóta-had
    Fitisz fűzikék, tücsökmadarak
    És - dí-dideli-diadala-dí! -
    A hangjukszöktető napmadarak
    Szárnyaik hegyén fordul a nagy nyár
    Égi mezőkre fut fel a hangár
    Ívük kereplő, füttyöket rezgő
    Torkukban pergő, érchangú kiskő

    Szálat szövő szitakötő
    zengő árnyán ezüst szellő

    Liliomfényre, zöld szél-zenére
    Lobogó színek fényszövegére
    Vadgalamb-burukk hívó szavára
    Harsog máris a madárdalárda
    Madárvirágos, égszínkék ének
    Zápora zizzen vadvízen, réten
    S körözve körbe az éteren át
    Pitypang kottázza a nyár derekát

    Láttam szarkát a száraz fán
    Gyöngykaláris volt a nyakán
    Szépen ki volt pallérozva
    Úgy sétált be a városba
    Kihajló ágat szöktet egy stiglinc
    Zöldkopáncs kéklik, fecskefrakk siklik
    Haris hangol s a fű között újra
    Fürjek és foglyok dorombja zúgja
    Színezi, oldja - hangjukat toldva
    Fel már a légi, messzi magosba
    (Gyöngyhászín-égbe keverve kéket)
    Röpteti, ím, a széki liléket
    Hogy lobognak szinte az álmaik
    Szárnyaik színteli zászlaikon
    Xilofon peneg, cinege citteg
    Nádon, fűszálon zengve napestig -

    Hazájuk itt van, ahol a fészkük
    Hol fiókáikat fölnevelik