|
|
|
|
|
||
Mondd, vajon először élünk száműzve,
de akkor honnan a sejtelem, honnan e szorongás?
És a madarak - ők még talán a fényből lettek,
azaz őbelőle - valahol a felhők között,
melyek barnán úsznak Belgium felett, felettem.
Vajon éjjel az utolsó pohár tea fölött
elhisszük részegen, hogy sikerült becsapni
a halált? A bádog cukortartóban
a gyermekkor gyásza lakik.
Mindenkiben mint a mag ott rejtezik a zálog,
hogy aki közülünk elhiszi - képes átmenni a falon.
Keresztes Gáspár fordítása
