ANNE BERGER

Vannak vágytalan asszonyok

Vannak vágytalan asszonyok

kik magukra maradnak a szerelemmel

esőktől nárciszoktól

püffed fel a hasuk

lassan lépdelnek

szépséges állatok

mikor szobájukra

leszáll az éj

testüket előbbre állítják

akár egy régi órát

ott várnak

csendben

tiltott isten ha jönne

hajnalban visszatekerik a mutatókat

odalépnek az ablakokhoz

téblábolni

szunnyadó árny között

Kísértés

Suzanne-nak

azon kapom magamat

hogy madarak bosszúságára

rázom a fákat az éjszakában

erdőket tolok arrébb

kicserélem a lombot

hirtelen kék ágak és

fehér virágok bomlanak

ki a fejemből

szájamra alma nőtt mire felébredek

a hajnal elvetette a kockát

beszélek isten mosolyog

Szobám

Édesanyámnak

kicsiny kék csöndben

alma utóíze a számban

torzult arcú bohóc

titkok négykézláb

tolvaja

fiatalságom túlfelén

virágok és

befejezetlen mesék között

sántikáló bohóc

szavak futkároznak mindenütt

nekimennek a gyerekkornak

a tükörnek

történetet keresnek maguknak

macska oson be az ablakon át

foga között a hold