ANISE KOLTZ

Reménytelen reménydalok

Minden éjszaka

újra látom halott anyámat


Levetkezik előttem

lemezteleníti

a világ rothadó húsát


Közelről figyel

feszülten mozdulatlanul

haja fejbőre alól


*


Magányának varrta

a testemet

fekete táblát

tett a fejembe

ráírta minden keservét

sebét


Testem

homokzsákjába tömve

nélküle

eszem kenyerem


*


Nem akarta hogy

anyám legyen

oly sokszor inkább

én voltam az övé


Ahelyett hogy hasába bújtam volna

kövekkel raktam azt tele


*


Még mindig hordja a bőrét

melyből nekem is adott

egy csücsöknyit


Követeli hogy adjam vissza

nap nap után

levelet küldöz odaátról


*


Anyám úgy baktat a halálba

mint a jószág

a vágóhídra


Hagyjátok hogy végigfussanak

tenyerén az árkok


Álmai hadd nőjenek ki

tetőm cserepei közül


*


Méretet vettem anyámról

megfestettem újra a képét


Ő a múltam

jövőm

reménydalom

reménytelen


*


Szétrobbantom hasát

melynek vizében úszom


Álmomban

rám tör a rettegés

felkapaszkodom

csigolyáimon

menekülök

árvize elől

LACKFI JÁNOS fordítása