|
|
|
|
|
||
*
- Hogy hívnak? -
kérdeztem tőle. - Ismerlek,
azt hiszem, de a nevedet
nem tudom.
- Mondj egy nevet,
az lesz az enyém.
- Azt akarod mondani, hogy én
adok neked nevet?
- Nem, te csak
felismered.
- Iljumáil.
**
- Te, Iljumáil,
mondd csak, mit tehetnék érted?
- Tégy jót a többiekkel,
az mindig eljut hozzám.
- Szóval, csináljak bármit,
mondjam közben: "érte teszem"?
- Tévedsz, engem nem lehet harmadik személybe tenni,
vagy te vagyok
vagy én.
***
Együtt voltunk megint,
Iljumáil és én.
- Te, Iljumáil - mondtam -,
neked nincs szárnyad,
igazán jól állna pedig.
- Nincs szükségünk szárnyra -
felelte Iljumáil -,
hisz nem tudunk nem repülni.
A barátom, Aszen, bun-
dát vett édesanyjának,
és utolsó fillérig
ráköltötte ötévi
orvosi fize-
tését. (Édesanyja özvegyasszony.
Ő maga nőtlen.) Amit tett, szo-
morúbb, mint bármiféle
vers, ezért hát
csak úgy
ideírtam.
Nézed a meccset,
én meg magamnak
csinálok salátát.
Azt hiszem, rájöttem:
az a magány,
ha olyan valakivel vagy,
aki nincs veled.
Bojkov Nikoláj fordítása
