SCHILLER ERZSÉBET

A prózaíró Paszternak drámatöredéke




     A levélből nyilvánvaló, hogy az alább közölt drámatöredék szinte az első pillanattól fogva nem drámának íródott, Paszternak valójában nem ebben a műfajban gondolta el mondanivalóját, mondhatjuk, hogy mint drámát töredéknek szánta. Ugyanakkor a dráma így, töredékesen is az életmű egy gyelemre méltó állomásának tűnik. Ezt a pár oldalt olvasva lehetetlen elvonatkoztatnunk Paszternak főművének szánt írásától, a Zsivago doktortól. Nemcsak annál a kézenfekvő oknál fogva, hogy az egyik drámai szereplő, Druzjakina monológja szinte szó szerint átkerült a regény Epilógusába, vagy hogy a töredék két fér főszereplője, Gordon és Dudorov is megjelenik a regényben. Valamivel áttételesebb módon is a Zsivago doktor egyik előképének tekinthetjük az Evilágot. Nagyon hasonló a dráma és a regény néhány alapszituációja - az életműben elfoglalt szerepüket a Zsivago határozza meg, a töredék számos sora ugyanakkor több, mint vázlat a majdani teljesebb és műfaját megtalált műhöz.
     Az idézett levél - és egyéb, a drámára tett utalások - tanúsága szerint Paszternak nem tudta, hova fog vezetni drámájának cselekménye - a háborúról akart írni, mely háború ugyan már több mint egy éve folyt a Szovjetunió területén, de még javában zajlott. A cselekmény rekonstruálására tett kísérlet tehát minden szempontból értelmetlen lenne, de a ránk maradt töredéket "ráolvasva" a Zsivago doktorra, kibontakozhat a cselekmény egy-egy eleme, és ami ennél is lényegesebb: kirajzolódik pár fontos kérdés, amelyet a maga teljességében Paszternak későbbi regényében tesz fel.
     Az a szituáció, amelyben a töredék hőseit találjuk, igencsak emlékeztet arra a helyzetre, amelyben a polgárháború alatt a Moszkvából menekülő Zsivago család találja magát: a regénybeli Varikino éppúgy "senki földje", mint a dráma Puscsinszkja. Mit jelent ez az egyén, az éppen azon a földdarabon álló - térdeplő - ember számára? Mit kezdhet azzal a ténnyel, hogy a föld, amíg, úgymond, senkié, addig soha nem tapasztalt szabadságot ad, de akaratlan "bitorlása" a legnagyobb rabságba taszíthat? Van egy pillanat, mikor a föld még nem kerül át "az egyik bitorló kezéből a másikba", ebben a pillanatban élhető át - Paszternak más háborús írásait is sokszor átható - dráma Dudorov nevű hőse számára: az orosz patriotizmus. A drámában szereplő Gordon a háborúban a láthatóvá tett valóságot üdvözli, és bármilyen rettenetes is ez a valóság, az évtizedes hazugságokhoz mérten mindenképp emberhez méltóbb. "A háború nemcsak a te fegyencsorsodhoz képest, hanem a mi egész előtte való életünkhöz képest […] tisztító viharként, friss légáramként, szabadulást ígérő fuvalomként tört be hozzánk" - mondja a regénybeli Gordon Dudorov barátjának. "Nemcsak a te helyzetedben lévők, hanem mindenki, mindenki, hátországban és fronton egyaránt, fellélegzett, teli tüdőből és mámorosan, igaz boldogsággal vetették bele magukat a rettenetes, halálos és megmentő harc kohójába."
     Csisztopolba számos írót telepítettek ki Moszkvából. Valóságos irodalmi élet zajlott ebben a kis tatár városban; Paszternak is felolvasást tartott drámájából. Ennek alapján van olyan feltételezés, mely szerint a dráma főhőse, Grunya Fridrih a híres partizánlány, Zoja Koszmogyemjanszkaja hőstetteihez hasonlókat hajt végre. Pedig közelebbi talán a párhuzam a regénybeli Gordon szerelme, Hrisztyina mártírhalála és Grunya lehetséges sorsa között. A drámában kibontakozni látszik Grunya és Dudorov szerelme - a szituáció felidézi Jurij Zsivago Lara és felesége, Tonya iránt érzett szerelmét, amelyben nem merül fel a kizárólagosság vagy a választás lehetősége sem. Zsivago alapvonásai közé tartozik, hogy semmiféle döntés nincs a kezében, érzelmi életében a legkevésbé. Nem fordul el a múlttól - Tonyától, ahogy a drámában Dudorov sem a feleségétől, Olgától -, és a jelent, a mindenkori háború múltat szétzúzó jelenét éppúgy elfogadja.
     A drámahős Dudorov egyébként is Zsivago közeli rokona. Erről leginkább Dudorov monológja, a dráma legszebb sorai tanúskodnak. A sorsszerűség elfogadásával, ember és természet sajátos egybeolvadásával, ugyanakkor határozott elkülönülésével is jellemezhető világképi hasonlóságot erősíti a monológot nyitó gondolat: a hamleti párhuzam. A költő Zsivago versesfüzetének nyitó darabjában Hamlet a XX. századi magányos orosz értelmiség jelképévé válik, Dudorov-Zsivago kérdése itt jut nyugvópontra.

[…] De nem változhat a végkifejlet,
a cselekmény rendje megszabott.
Minden farizeusságba dermed.
Végig kell élnem. Magam vagyok.




Borisz Paszternak, 1953


ELŐZŐ oldal / E szám tartalma / Külföldi szerzőink / KÖVETKEZŐ oldal
Archívum / Nyitólap / Impresszum