 |
 |
|
|
|
||
Jég
Tükörre lép, az hangtalan beroppan,
s a repedés ezerfelé szalad,
és köröskörül hálósan befutja
a vízszürke, égszürke falakat.
Reggeli töredék
A reggel napbacsoffadt ámulása,
díszlet-bárányfelhőcskék, rőtarany,
kilöttyent fény az asztalon, a polcon,
az egész abszurd-szép tevés-vevés,
hogy például vagy, van mibe fölébredj,
van szobád, fogkeféd, kontextusod,
satöbbi, bár amint kilépsz, hiányod
kitölti majd az üres levegő
Déli töredék
Remeg a keze. Zilálódik
szét a nap, az ablakok
rémült, sápadt négyszöge
tompa keretben.
Menekül ki a házból, merre
billen a mérleg, az ég,
így délfelé, vibrál, nekilódul
a fény, de kifullad
Délutáni töredék
Jellegtelen koradélután, afféle
határmenti, józan senkiföldje,
áhítod, hogy leborulj a földre,
de nem teszed meg, botlasz, mész tovább,
vagy megteszed, és semmi, mész tovább,
a pillanatok nem fűződnek össze,
lényegtelen, hogy mész-e, jössz-e,
hiába tudod, honnan, mifelé
Esti töredék
Akár egy fázós eszkimó
vastag prémekbe burkolózom
marad a vers én maradék
melegemet még egyre óvom
a fények árnyak rácsai
el tudnám bambulni egész nap
míg bócorogna rajtam át
egyik után a másik évszak
eddig prém innen eszkimó
még elválaszható a kettő
de összefagy a jég a hó
a víz formát veszt a hidegtől
Éjszakai töredék
Kilakoltatva fiktív és valós
emlékeid közül. Villámnyi csönd,
és megint a szorongás monoton
esőkopogása. Nem tudsz aludni
kilátástalan éjszakába zárva
