 |
 |
|
|
|
||
1.
Hunyorog az ég.
Felhők pillája alól
süt sebes villám.
2.
Zihálnak a fák.
Tüdőlebenyei tán
a zivatarnak?
Rozsdált levélben
kapar körmös fuvallat.
Dérül a harmat.
Lélekölő csend.
Hirtelen sikoltástól
reccsen az ablak.
Az alattomos rángás
szája szögletében
penge:
kaszabolja
kaján fintorát a
múlhatatlan éjben.
Micsoda disznók!
Tömpe körmük közt bankók
és csoda-dísz-nők.
Becsülöm bizony a bajnokot,
ki könnyet ejt a nagy csata után;
hisz nem csak övé a marsallbot,
s a vesztes is lehet Batu kán.
Tisztelem ezért a bajnokot,
ki sírni tud a győzelem után.
