BARNA T. ATTILA

Füst

Thaly Csabánnak

Van aki vakon tapogatva
Keresi a kijáratot
Felborult székek között
Van aki játssza tovább szerepét
Fel-alá rohangálva
A színpadon
Pedig már a függönybe is belekapott
A láng
De csak ágál arcán csorog a festék
Hadar egyre
Valami összefüggéstelen szöveget
S van aki nézi
Megigézve
Mozdulatlanul
Miközben lassan mindent beborít a füst


Íj és lomb

Ahogy nyújtózol,
fiatal tested megfeszül,
miként az íj,
keresi a célt,
aztán elernyed, de csak egy kicsit,
s úgy marad, ahogy

a reggeli napfényben bennefelejti magát a lomb,
ahogy így állsz,
a mozdulatlanság vibrálásában
a tested
nézésembe felöltöztetem.