|
|
|
|
|
||
előbb kivonszolják az állatot az ólból
majd körbefuttatják a vágóhíd udvarán
amíg a többi állat bőgése
a hallását szeletekre vágja
ahogy csak fekete könyvsorok épülnek
magas polcokon
ülj le aztán a teli fényben a díványra
és lassan lapozd fel e könyveket
a csütörtöki nap falából kiesik egy tégla
a puffanás zaja egészen föl
hozzám költözik
meghívom vacsorára
iszunk egy pohár bort is
aztán csak bámul engem
mint aki tükörbe néz
a gondolat és a szó közt
egy
vak
áll
Szótárral
kezében
MUREŞAN, VIOREL
versei.
Nagyvilág, XLVII. évfolyam, 5-6. szám, 2002. május-június.
[Vers. ]
Jánk Károly fordításai.
