|
|
|
|
|
||
Egy szó után nyomozva régi lexikonokat, szótárakat, enciklopédiákat pörget át, s bennük a sok kincset érő ábrát. De az a nyavalyás hangsor, akár valami kísértet, állandóan elillan. Csupa olyasmi van csak itt, mint elvezet, vesztegzár, vesztőhely, vesztibül s a többi. Pedig egy egészen egyszerű szót akart megmagyarázni kisfiának, azért kezdett el kutatni. De a szó nyomtalanul eltűnt. Mind kevesebb meggyőződéssel lapozgat tovább. Hatalmas színes táblák utalnak a legkülönbözőbb dolgokra: huszárok, páncélosok, sárkányok, szpáhik. S egyre kezdődik elölről a hiábavaló hajsza, mint amikor valaki egy film ugyanazon képsorát forgatja le újra meg újra, abban a végül mindig meghiúsuló reményben, hogy sikerül tetten érnie egy mind megfoghatatlanabb emléket.
Ma bábelt hallgatom serceg az éj Hírek
Ugyan miféle hírek Ó azok a mutatóujj és hüvelyk
Közé csippentett szélességi körök
Ezerféle nyelvű-elvű emberek reggeliznek remek
Zizeg egy ország hallgatag a másik
Épp most hirdettek eredményt ki lett
A csirkekopasztás világbajnoka
Hírek Ugyan miféle hírek
Mindig ez a két túlontúl kurta szótag
Könnyű kis kudarcaink esője beszemetel.
Öt kategória
lenne tehát:
Akik jól tartják magukat
A könnyebben károsodottak
A súlyosan károsodottak
A haldoklók
A halottak
A túlélés mohó vágya
Erősödne csak
Bár mind nagyobb
Az ivóvízhiány
S a bankrendszer idestova összeomlik
Megszületett kiabált
Fürdőben zengett áriát
Reggel rímeket fabrikált
Ha kóstolt nyamnyam így csinált
Tadam vonatban deklamált
Ha élvezett nyögött kivált
Magyarázkodva hadrikált
Haldokolva még hezitált
Tágas időnkben a lét elveszett
Kinn levél hullt benn vörös függönyök
Ármány balsors cédéromon sorolva
Számozott érmén holt király pörög
Remény s csata maradt bőven halomra
Emlékezés feledés mind örök
Idegenül beszél hozzám a város
Cikóriakék reggelek
Száraz levegőjén gyík oson
Napi három órában fordítani
Tandori úr madarait
Piac hol tízig se számolunk
Összekeverni a legalapvetőbb dolgokat
Forradalom ellenforradalom
A nyelv nem olyan mint a sakkozókat
Körüllibegő meleg víz
Mely átlátszó természetesen
LANCE, ALAIN
versei.
Nagyvilág, XLVII. évfolyam, 4. szám, 2002. április.
[Vers. ]
Lackfi János fordításai.
