|
|
|
|
|
||
Hosszan beszéltek egymáshoz.
A sötétség volt a lüktetés,
a süket óceán.
Belekóstoltak valami italba,
miután elmentek a barátaik,
s a bárpult forgatagában
előbb egy mosoly, hová tűntél,
az törte csak meg a jéglemezt.
Majd' egy hónapja már, hogy mind a kettő
húszféleképpen elgondolta, a másik majd visszajön.
De mindig győzött a kósza félelem.
Hogy nem tudták kimondani,
hogy ha elhibázzák, az már örökre szól.
Ezért az első mondatban összeforrt
a két fegyver, melyet ódzkodásuk csalt elő.
Kettejük között már csak a vágy
és a hiány fegyvere maradt.
PÁVAI PATAK MÁRTA fordításai
