|
|
|
|
|
||
Vajon mi minden lehet a szemünkben
a csarnokvíz kémiai összetétele
kifejezheti-e rejtett szándékainkat
tán a szemhéjak rajzolta félkörben
némi maradékkal pontatlanul elfér
a szív számtana?
Agyam minden egyes sejtjébe
a táj szétszóratott:
Szerte magházak gümőcskéinek zöldje
körötte félálomban
kövér legelők.
Az a burok te vagy
a gyengéd szövetet pedig
kifacsarom mint vizes szivacsot
* * *
Váratlan és hívatlan vendég
betoppanok majd álmodba néha.
Ujjad resten ne rendezgesse
ne vesse be az ágyat.
Állj meg a küszöbön
mielőtt még bereteszelnék az ajtót.
Spriccelj vizet, s én csendben belépek.
Simíts végig a zöld abroszon
Váratlan és távoli vendég
belépek csendben szelíden a padlóra telepszem
Engem keress tekinteteddel, de nézd a padlót
úgysem lesz mit mesélnem
Mikor már némaságoddal beteltem
felállok és elballagok
Ne kísérj ki a küszöbig!
Az ajtót ne reteszeld be!
Az utat úgyis ismerem
A gyerekeknek semmit se hoztam
Hűvös van odakinn már.
* * *
Különös hazárdjátékot
űztünk kisdiák korunkban:
Meg kellett ríkatni valakit bármi áron,
nem számított, hogyan.
Legegyszerűbben
egy nyaklevessel
nyerhettünk tíz levát.
Hosszan elvitatkoztunk
s végül győztesnek azt kiáltot tuk ki,
akinek a legtöbb pénze gyűlt össze
s még méltóságát is sikerült megőriznie.
Az iskolai évek végére
olyan önuralomra tettünk már szert,
hogy a végén minden lány sírt az osztályban,
pedig egy ujjal se nyúlt hozzájuk senki.
Szigorúan betartottuk a szabályokat.
BOJKOV NIKOLÁJ fordításai
