|
|
|
|
|
||
A Links mellett rég nincs meg a sikátor,
Mely hat-hét évesen útnak indított.
Nagyanyám szobája volt a Kelet, a távol:
Dívány, ottomán, pagodás teadobozok -
Ma már fogalom mind, fogalom. De akkor
Enyém volt a ceyloni elefánt,
A bátyja hozta. És az ablakunkból
Nem a Forth-öblét: pálmafák vonalát
Rajzolta a bukó nap. Később a maszkot
Fogtam halotti máglya, vulkán torka fölött:
A fémkád gongja nagyapámért bongott,
Ki műszakról jött, és szénszínűt köpött.
A tornác körül halomba kotorta
Az avart: magántörténeteit
Átrendezte, méltón a kontratáncra
Az új helyen, az új arcok miatt.
Csálé kalapban dalolt utcaszerte,
És örült, hogy itt a hóbort a rend.
Vesztes múltját közöttük elfeledte.
Átmulatták a vihart a hegyen.
Hasított fát, akár ők, télire,
De ha látta, ég már, üszkösödik,
Az otthonért sírt, s nem átkozta meg
A hazaút keserű csendjeit.
Mikor Biltmore-t elérte a vasút,
Volt min ámulnia
A népnek, házsor épült a tavakra,
Volt vonósnégyes (tea).
A hegyről vénséges próféta jött,
(Lent így híresztelék),
Holdfénynél fejtett whiskyjétől
Vakult a fél vidék.
A Bibliás sort gonosz lelkek lakták,
A nép megtébolyodott,
Aztán jött, jaj, a vendég kelta bárd,
Kísértett - s nyoma se volt -
MESTERHÁZI MÓNIKA fordításai
Idegen szoba. Szétszórt jegyzetek.
Egyedül vagy. Az óra véget ért.
De árkádok közt, oszlopok megett
most ifjúságod szelleme kisért.
A tükör: anyád kék-szürke szeme...
Harminc éve - ifjabb volt, mint te vagy -
elhozott ide... Mondd, ismered-e
a kisdedeket, torz sírásukat?
Como: a tónál hogy nevettetek!
Napfényre szabadult két északi.
A Piazzán narancsot vettetek -
te faltad fel mind: nem jutott neki.
Hányszor bongott a kis harangtorony
míg visszatértél ide, hogy taníts!
Nézz végig olasz diákjaidon,
hogy tudásukból hatalmat meríts.
Nevess velük - ne mondd el titkodat,
hogy itt totyogtál, ahol most sietsz.
Apjuk lehetnél. S az árkád alatt:
Ne feledd el a holt kisdedeket.
Sziklák, Európa havas csúcsai.
A tóról, amely ringat és temet,
eszedbe jut, ahogy az egykori
hajó ringatta a kisgyereket,
motor dúdolta lágyan altatód,
s feltárult saját Paradicsomod:
a svájci csoki, a játék vasút...
S később, ahogy anyád simogatott,
felriadtál egy idegen helyen,
nem értetted, hogy kerültél oda:
két part közt sötét, hullám mosta csend.
S most ím, felnőttél: szűk lett a szoba.
Fájó gyöngédség: ekként keresed
kontinensek közt új barátaid,
mert érzed, hogy sötét füst fojtja meg
ártatlanságunk maradékait,
bár még parázslik... Áldott ifjúság,
hogy a tanárra, min t papra ügyel...
Zengtük isteni csúcsok himnuszát -
s közös bölcsőnk vak éjbe süllyed el.
SZABÓ T. ANNA fordítása
