|
|
|
|
|
||
lesz egy revolverem
fehér gyöngyház nyelű
rövid csövű revolver
benne golyók megannyi hűs gyümölcs
zsebre teszem majd
felmegyek hozzád
övemben szerelemteli táram
nedves délután lesz
az esőcsatornákból harsány böffenések
majd asszonyok nevetnek kabátjuk kusza téboly
szökőkutak vizében
felmegyek hozzád
kétoldalt összekaristolt életemmel
savas életemmel
épp tojást sütsz magadnak
ott állsz majd mustárba fulladt
gyermekeidről talán a szobában lévő
beszélő kardvirágokról is álmodozva
találsz olyan mosolyt
mely mint a tűz világít
én többé nem nevetek
torkomban érzem majd az életem
rongyok közt turkált életem
mely túl őszinte gesztusokba gabalyodott
fejem falai közt patkányként rágcsáló életem
meg aztán ott lesz zsebemben a revolver
te megint találsz majd mozdulatot árnyaim közé lemerülni
tenyeredben is ott lesznek
a jól ismert szagok
nagyon gyorsan történik
nagy csattanással lyukak robbannak mellkasodon
a szökőkutakba szétspriccel a vér
minden faágon minden homlokon
szerelmem vére csatornában is
ponyvákon mindenütt palackokban is
szerelmem vére lesz szerelmem vére ez
hajad térdedre ömlik
szememre szegezem a rövid csövet
várok majd egy órát
nem lesz több golyó
Gyakran megesett velem hogy százezer éves lettem
tizennyolc éves már vagy hússzor is voltam ám
eltartott hónapokig
teljes nyarakat töltöttem el olyankor
kastély-asszonyokban
kék gyapjúszőnyeges kastély-asszonyokban
kastély-asszonyokban kiknek hatalmas ablakok
nyíltak a fején
kastély-asszonyok csípőjük hűvös borból
lábszárukban erdei forrás
reggelente elvezettek mélységes mély magukba
akár egy csónakot
felfedeztem a gesztusok határtalan univerzumát
nyílt vizükön haladtam előre
letaglózott az ámulat: megtanultam
asszonyok kemény ágait
olajrétegük mozdulatlanságát
délután felkapaszkodtam arcukra
belesüppedtem szájukba
árnyak e függőágyába
megtanítottak csókok illatos maszkjaira
hazugság rácsaira eskük börtönére
szemük csarnokát belülről felderítettem
láttam a világot mint remegő nagy opált
nyolc óra tájban
a kastély-asszonyok meghívtak csípőjükbe
és bort szolgáltak fel éppoly heveset mint arcuk
azon keresztül láttam női melleket
napnyugtákat melyekben
gyermek-karok habarták fellegek tejét
olykor bugyborgó dallamokat hallgattunk
a vágy lassú zenéi előtt
végül méhükbe tértem aludni
a test legnemesebbik útján
hol mintha egy hajó várna ránk
hol elégnénk egy fél szem parazsán
tizennyolc éves vagy hússzor is voltam ám
eltartott hónapokig
kastély-asszonyokban laktam olyankor
e halak s az ő madaraik
a repülőgép nyelve a repülőgép fellege
sötétjében a sáska s a vonó mely kilövi
szerelem idegei és kabát baltái
jégmadarak gyújtószerkezete a nőstény
légzés a testben akár feltörő olajkút
sejtek díványa és vér mely abból csurog
tojások csillagrendszere elárasztott beteg
vírusok álma de nem vicc ez az egész
e férfi nyugalmával s égszakadásaival
e férfi kinek csendje akárha csápok
és az esély melyet homloka szab neki
Fény nevű barátnőm
húsz évig lakott családja fa-gyomrában
kihunyt koporsó család
csiszolatlan üveg család
szép kis család főtt emberszemet ettek
és pinceszaggal
táplálták gyermekeiket
Fény nevű barátnőm
húsz teljes évig lakott e család tébolyult
beleiben de aztán
egy szép napon valami patak
az én utcámba sodorta
házam húsból épült ház
fala erekből deszkája csont
ablaka bőr
Fény nevű barátnőm felismerte a házam
és a tágas vérkaput kitárta Fény
és befeküdt a szekrény-mélyi ágyba
az egész szoba átimbolygott az őszbe
az ágak énekének szíve verebekkel telt meg
az utca kövér autóbuszt fütyült
s az kötélen táncolva közeledett
mindketten a gesztusok szekrényében éltünk
szerelem nedveivel együtt feltört a félelem
Fény úgy terjedt szét rajtam akár egy petyhüdt zászló
mindenfelé kezet vetett szemet vetett
húsz évig élt egy jajcsaládban
férfi sosem feküdt szájára meztelen
férfi sosem lépdelt az ajkain
énekelt
úszott a vízben így tanulta gesztus-szekrényben az életet
kettesben velem böhöm csókláda mélyén
házam pulzusa odaadó
lábaiban dübörgött
Fény szétnyílt egész mellkasáig
egymáson átviharzottunk
kigyúltunk széttárva miként a gyümölcsök
a tágas vérkapun bedöngetett az ősz
a kötélen táncoló kövér autóbusz
madarakat vitt körbe városszerte
gyermekkiáltások csorogtak végig
Fény barátnőm mozgékony combjain
s Fény barátnőm ki többé
nem megy vissza a gubacs-családba
ama reggel óta tükröket nyomkod
húsból épült házamba
mely túl tágas egymagamnak
LACKFI JÁNOS fordításai
Kapuboltozat. Palmüra.
