Todd Swift

Egy ötlettől nyugatra

1
A motel a hírnév ellentettje.
Akárki beléphet ugyanabba a szobába,
bekapcsolhatja a tévét.
A portán mindig egy kövér,
vagy egy sovány ember fogad,
és mikor bejelentkezel,
akármilyen nevet megadhatsz;
mint egy sztár, fordított szerepben:
lehetsz akárki, és senki sem ismer,
a világ elnyel, mint mindenkit,
ha éppen el akar tűnni. Itt lehetsz az,
aki mindig is akartál, képzeletben,
vagy százszor, százszor rosszabb.

2
Az autópályán sorakoznak a motelek,
könnyen találsz akármikor, mint benzinkutat,
és mindig van üres szoba. Nincs meglepetés:
cigarettanyomok a szőnyegen, vécék,
amelyek saját törvényeik szerint
folynak, redőnyök, egy kis jégszekrény
sörnek, kaviárnak. Dupla ágy
kettő vagy több személynek.
A szekrényben fogasok várják a ruhát.
A Biblia persze, na meg négy pohár
zsírpapíron, telefon, néha tárcsa nélkül.
Időnként kényszerű összeköttetés a recepcióssal,
aki kapcsolhatja neked az egész világot.
Ha napokig maradsz, és kiteszed
a Kérem, ne zavarjanak! táblát,
be se lép senki, nem cserél lepedőt.
Tiszteletben tartják jogodat
a magánélethez - hisz megfizetted.

3
Ez az a hely, ahol bulit csapsz,
üveget veszel elő, füvet sodorsz,
belövöd magad, és filmet néztek,
szeretkeztek: mindent teljesen titokban.
Ez már nem csak a te forgatásod végre.
Nem figyel a rendező közelről, nem kiált,
hogy elég, mára ennyi, mehetnek.
Bármi van, annak nem kell véget vetni.
Míg vége nem lesz. A végén meghalsz.
Valaki, akit meghívtál otthontalan
otthonodba, megvadul. Kezelhetetlen lesz.
Rád törnek ajtót-ablakot, villognak
a vakuk, a fiúk az őrsről
lerántják titkodról a leplet: egyszerű
vágyad, hogy máshogy élj, semmi több.
Szánalmasan továbbállsz,
ki szívességet tettél a kemény életnek:
megbolondítottad egy ismeretlen ízzel.

A gyerek, a család és a külvilág

Üveg, gumi közöttetek - kihúzod kesztyűs,
bebújtatott kezedet a burából, ahol lányodnak
maradnia kell, visszanézel, de nem érintheted.
Ha kivennéd az inkubátorból, bőröd világa
megölné. Távozásod leszámolás a félelemmel.
Anyám, a csillogó folyosón sarkad kopogása,
a képernyőn az ő szívverése, a te szívverésed.

Thomas Stearns panasza

Elkaptam egy legyet, csupasz
csuklómon végezte épp
a reggeli sétát.
Csésze-kupolába zártam -
a csillogó porcelán beleremegett.
Utána megborotválkoztam.
A pengének mindig is fontos
szerepe volt képzeletemben:
mintha tőr csillogna a kádban.
Visszamentem, a kakukkos óra
szerint pont egy óra múlva, a vad
bűnbánó még mindig szabadulni
akart. Már a levegőnek sem
hiányzott, az asztal lecsendesedett.

Egész életemben ököllel
akartam az üveget zúzni,
erőszakot szülni,
rebbenjenek fel a madarak
rémülten a kertben!
Végre történne valami.
Mint egy sziget tűzvész után,
hamuban fekvő tetemek, megolvadt
babák kiégett házban, a láva
már kemény és lapos - hideg,
mint hálósipka az özvegyen.
Inkább új életet adtam
az áldozatnak, megbillentettem
a csészét, hadd repüljön.

Bicikli

Egyszer követtem a lányt:
leszálltam utána a buszról,
egy STOP-táblához
láncolt kerékpárhoz ment,

a biciklizárat
kinyitotta és elkerekezett.
Napközben látom kikötve,
lehajlított kormánnyal,

mint egy kos szarva,
döfködi az üres teret,
míg a lány meg nem jön.
Gyakran sétál el

saját tulajdona mellett,
ami az utcán áll: mindenki
látja, de el nem viheti.
Megtanulom az órarendjét,

mint házi feladatot: tudom,
mikor van késésben,
mikor biztonságban, otthon.
Jelzi az időt.

És mindezt
a biciklijének köszönhetem,
ami a homályban
csak egy narancsszín reflektor.

Közérdekű közlemények

Azt javasolják,
az ajtókeret
alá állj
földrengéskor,
mert a házban
az a legbiztosabb hely.

Figyelmeztetnek,
hogy tűz esetén
soha ne lifttel
próbálj lemenni,
mert megáll
a legforróbb emeleten.

Azt ajánlják,
hogy villámláskor
feküdj le,
míg el nem múlik,
és soha ne
állj fa alá.

Végigolvastam
a füzetet,
de arra nincs tanács,
hogyan feküdjek
biztonságosan
melléd.

GEREVICH ANDRÁS fordításai