|
|
|
|
|
||
- Ó, költészet, mondd hát,
hogy nagyon fáradt vagyok.
- De ember, hiszen mindenki
fáradt.
- Akkor mondd, ó, költészet,
hogy mindenki fáradt,
mennek az utcán, zihálnak,
szívük vánszorog
éveik után,
és nagyon fáradtak.
- De ember, hiszen
ezt nem mondjuk.
- Akkor mondd, ó, költészet,
hogy ezt nem mondjuk,
csak mondj, mondj valamit.
Ismét elvesztegettem egy napot,
lepergett "boldogan" -
tovaúszott mint a bárka, mely
nem vetette ki hálóját,
nem vett irányt,
nem figyelt csendben,
haladt, mintha csőrével az eget hasította volna.
Ültem magamba gabalyodva
elégedetten
a holnapba sikló kék csúszással
a szelekkel, mert nem fújnak,
a hullámokkal, mert elmerültek mint fatönkök a szelíd felszín alatt
a vörös naplemente nyaldosta csenddel.
Magam mellett voltam
és csak tudat alatt féltem
valaki hívásától, a vízből
felém nyújtott kezektől.
Ujjal a fülben, süketen töltött nap volt,
lezárt szemhéjakkal.
Magamba temetett nap.
Sopot, 1994. V. 17.
KERESZTES GÁSPÁR fordításai
