|
|
|
|
|
||
Írod azt is sok más között nekem,
hogy petúniától roskad már az ablak,
s a filodendron új leveleket terem.
Esténként a balkonon majd szép lesz,
csak képzelj oda verseimből engem,
a függöny a naphoz ér, az éghez.
Lecsukom szemem, mást látni nem kívánok.
De mégis más esik meg énvelem,
szájában tart a föld, akár az átok.
És így vannak most ezzel annyian,
mást vágynak nézni, mint amit lehet,
túl sok a cinkelt lap az élet-pakliban.
Az átlagos pokol förtelme pusztít minket itt.
De kitartok foggal és körömmel. Higgy
nekem. Visszatérek hozzád. A sötét is szétesik.
VÖRÖS ISTVÁN fordítása
