ADAM POPRAWA

Maradék

A kenyér különös névre hallgatott,
hatmagos; afféle rozsvekni, néhány
magocska is maradt a morzsákkal ott,
sötétlő foltocskák az égszín tálcán:
napraforgó magja, sárgás szójaszem,
zabpelyhecske, egyébként mindig marad
pár kis darab. E földdel is így lehet,
Egyszerűen itt maradt, Iza. Gouldot
és Beatlest hallgatunk reggeli után,
elmerengünk, míg szaladnak pislogón
a másodpercek a CD számlapján.

                       Visznek minket? Az idő hozza őket,
                       vélük elmúlunk, ők örökké jönnek.

Telefonkártya

Amint jött az árvíz, süket lett a telefon,
biztosan csődöt mondott valamilyen kábel.
Ott egy fülke, de nagy a zaj, némi nyugalom
kell, valahol van ilyen hely, csak érném már el!
Még jőni kell, még jőni fog (ugye ismered),
s jött is, a templom mögött, csak onnét lehetett
viszonylag nyugodtan beszélni, a gépezet
elfogadta az ostyaként széttöredezett
kártyát. Furcsa hasonlat? De helytálló (e helyt).
Tehát Iza. Kevés vagyok én, hogy szerelmét
fölfogjam. Semmi, ami bennem van, nem lehet
oka annak, mit ő érez irántam. Véreznék

ha kutatnám magamban. Csupán azért szeret,
mert vagyok, vagyis a semmiért. Hát, így esett.

PETRÁS EDE fordításai