A 110 négyzetkilométeren elterülő 130 ezer lakost számláló Tarnów Krakkó után a második legnagyobb kis-lengyelországi vajdasági város. Fennállásának 670 éve alatt számos műemlékkel gazdagodott, így műemlékekben Krakkót követően ugyancsak Tarnów a leggazdagabb. A legértékesebb a helyenként védőfallal körülvett XIV-XVI. századból származó óvárosi épületegyüttes, de figyelemre méltó a XIX. században illetve a XX. század első negyedében kialakult klasszicista és eklektikus belváros is.
   Tarnów alapítója, Spycimir ispán a Szent Márton-hegyen 1328-ban kezdett hozzá saját várának felépítéséhez. A kárpáti homokkőből épült vár 1331-től 250 éven keresztül utódainak, a Leliwiták tarnówi ágának családi fészkéül szolgált. A gótikus várnak, melyet már a XIV. század végétől többször újjáépítettek, végső formáját a XVI. század első felében, Jan Tarnowski főhetman adta meg, aki szinte nagyúri rezidenciává alakította, de árkokkal és sáncokkal körülvéve, kőből épült védművekkel megerősítve ellenséges támadások ellen is biztosította. Mintájául az I. Öreg Zsigmond által átépíttetett krakkói Wawel szolgált. 1528-ban néhány hónapig itt lakott a főhetman meghívására Szapolyai János, magyar király. A várat lakói már a XVI. század végén elhagyták, és az pusztulásnak indult. A XVIII. század közepén a Tarnówot birtokló Sanguszko család engedélyt adott arra, hogy a meggyengült falakat lebontsák és felhasználják a tarnówi bencés női kolostor felépítéséhez. Napjainkig csupán a Jan Tarnowski főhetman idejéből származó védmű egy része maradt fenn: a hatalmas, négyszögletű keleti bástya földszinti része, a bástyát a felső várral összekötő kerek lépcsőház, a közlekedési-élelmezési folyosó, valamint a keleti fal.
   Tarnów területét már a város alapításakor kijelölték, világos körvonalakkal és a XIV-XV. században általánosan kötelező szabályos alaprajzzal. Középpontját egy négyszöghöz közelítő (90x80 m) piactér alkotta, amelynek sarkaiból minden irányba utcák vezettek. Ezek az utcák a velük párhuzamos utcákkal együtt valamint két kis térrel (ma: Rynek Rybny - Halpiac és Rynek Kazimierza Wielkiego - Nagy Kázmér tér) illetve a templom előtti területtel együtt szabályos alaprajzot alkottak. Az így kialakított várost még Spycimir idejében fallal vették körül, melyen két főkapu, a krakkói és a pilsnói, valamint két kisebb kapu nyílt. Ezek közül a déli a Magyarországra vezető útra, a bástyákkal díszített északi pedig a Visztulához vezetett. Ezeknek a falaknak mintegy 30 százaléka maradt meg az északi, középkori körbástyával, a pilznói kapu egyik falával, a Halpiacnál található kisebb kapu maradványaival valamint a Jan Tarnowski főhetman idejéből származó külső védőfal egy részével és egy reneszánsz bástyával.
   A városban a védművek mellett az első kőépület a még bizonyára Spycimir által alapított Legszentebb Szűz Születése eredetileg egyhajós, torony nélküli plébániatemplom volt. A templom a tarnówi egyházmegye 1786-os alapításakor székesegyházi rangot kapott. Jelenlegi formája a XVI. században megkezdett továbbépítések és átépítések eredménye, amelyek közül az utolsóra a XIX. század végén került sor. A neogótikus, toronysisakos pompás, téglából épült székesegyház XV. századi kápolnák csillagboltozatát, két díszes, későgót kaput, kora-reneszánsz freskórészleteket, mindenekelőtt pedig a Tarnowski család reneszánsz és az Ostrogski hercegek kora-barokk síremlékeit rejti.
   Tarnów másik régi és értékes műemléke a piactér közepén emelkedő városháza. Tégla attikával koszorúzott, vakolt falú emeletes épület, északi oldalán magas, karcsú toronnyal és a déli oldalán lévő melléképületben található lépcsőházzal. Első pillantásra reneszánsz épület benyomását kelti, közelebbről azonban észrevesszük rajta a gótikus elemeket is. Sem építése pontos idejét, sem a reneszánsz átépítés idejét nem ismerjük. Egy 1448-ból származó levéltári forrás szerint abban az időben már állt, de az sincs kizárva, hogy a XIV. században épült. Jelenlegi alakját az 1567 és 1584 közötti átépítésnek köszönheti. Ekkor nyugati irányban kiszélesítették és a toronnyal együtt megmagasították. Ekkor alakították ki az első emelet felét elfoglaló nagy Dísztermet valamint az annál nem sokkal kisebb Tanácstermet, a reprezentatív lépcsőházat, a reneszánsz kaput. Az így átépített épület jellegzetes eleme a félköríves záródású vakablakokkal, téglából épített csavart oszlopokkal és talapzatra állított, kőből faragott groteszk emberfejekkel díszített attika. Tekintettel arra, hogy emlékeztet a krakkói Sukiennice pártafalára, némely történész még ma is az 1531-1574 között Krakkóban dolgozó Jan Maria Padovanót tartja alkotójának. A városháza több mint huszonöt éve ad otthont a Tarnówi Helytörténeti Múzeumnak. A múzeum legértékesebb darabjai a Sanguszko hercegek letétbe helyezett kincsei, amelyeket 1939-ig tarnówi palotájukban és az ukrajnai Podhorzecben őriztek. A gyűjtemény XVII. és XVIII. századi szarmata portrékból, értékes - különböző európai műhelyekből származó - üvegekből és porcelánokból állt.
   A mai óvárosi épületegyüttes részben a XVI. századból, főként azonban a XVII. és XVIII. századból származik. A XV. században még szinte az egész város fából volt. A középkor vége felé épültek fel a tarnówi polgárok első kőházai. Legrégebbi ezek közül a székesegyház hátsó részénél található ún. Miklós-ház, amelynek hátsó fala a városfalra épült. 1523-ban a házat akkori tulajdonosa, Jan Mikołajowski átépíttette - jelenlegi alakját ennek köszönheti. Bizonyítják ezt a gótikus-reneszánsz portálok és ablakkeretek, valamint a homlokzaton elhelyezett kőtábla a Griff-címerrel és a latin nyelvű felirattal. Ám mind a falstruktúra, mind a régi épületrészek arra mutatnak, hogy a vakolatlan téglafalú emeletes kis ház jóval korábban épült.
   A tarnówi polgárok már a XVI. század elejétől mutatós házakat emeltek a Főtér körül. Ezeknek a végig alápincézett emeletes épületeknek árkádos, a Főtérre nyíló tégla előcsarnokuk és díszes attikával koronázott homlokzatuk volt. Amikor megépítették őket, nemcsak a kényelemre, de a szépségre is gondoltak, ezért az átjárókba díszes kőkapuzatokat, az ablaknyílásokba nem kevésbé díszes kerteket illesztettek. A falakat pedig mind belül, mind kívül színes freskókkal díszítették. Két ilyen épület különösebb változtatás nélkül a mai napig fennmaradt. A Főtér északi oldalán találhatók, és a Tarnówi Területi Múzeumnak adnak otthont. A XVII., mindenekelőtt pedig a XVIII. században a Főtér épületeinek arculata meglehetősen gyorsan kezdett átalakulni. Egymás után tűntek el az addig hosszú árkádsorok, az épületek újabb szinteket, majd először barokk, később klasszicista, a XIX. században pedig eklektikus homlokzatot kaptak. Értékes a Főtérről kivezető utcák épületegyüttese, különösen a Zsidó utcáé (ulica Żydowska), amely a XVI. század közepétől 1939-ig a "zsidó város", vagyis a régi Tarnów zsidók lakta keleti negyedének közlekedési tengelye valamint kereskedelmi és kézműves központja volt. A Zsidó utca közvetlen szomszédságában van egy négy kecses oszlopra támaszkodó baldachinra emlékeztető téglaépület. Ez a zsinagóga imatermének központi része. A zsinagógát, amelyet a XVII. században emeltek, és a XVIII. század közepén jelentősen átépítettek, 1939 és 1941 között a hitleri megszállók felrobbantották.
   A középkori Tarnówot már alapítása után néhány évvel egy kb. 900 méter hosszú védőfal vette körül, melynek nagy részét az osztrákok 1810 előtt lebontottak. Az egykori városfallal határolt területen található Tarnów kb. 3000 műemlék épülete közül 120. A falun kívül esik két kis fatemplom: a Legszentebb Szűzanya temploma a XV. századból és a város Terlikowa negyedében emelt Szent Kereszt templom a XVI. századból, valamint a városfal déli részén emelkedő "új" bencés kolostor (eredetileg a bencés nővérek kolostora) a XVII. századból és a XVIII. század közepéről, amelynek felépítéséhez részben a lebontott Tarnowski vár anyagát használták fel. Meg kell említenünk a XVIII. század végén alapított Régi Temetőt, a területén található Sanguszko hercegek kápolna-mauzóleumával. A benne lévő síremlékek közül többet a XIX-XX. század fordulójának egyik legkiválóbb lengyel szobrásza, Antoni Madeyski (1862-1939) faragott. Itt látható az 1846-os parasztlázadás és az 1863-as januári felkelés áldozatainak emlékműve, illetve a még a XVI. században alapított zsidó temető néhány síremléke.
   Az óvárosi épületegyüttes és a tizenkilencedik században épült városrész közvetlen szomszédságában található számos, Bem tábornok alakjához kapcsolódó emlékhely. Bem 1794. március 14-én született Tarnówban, amit a katedrális plébániájának anyakönyvi bejegyzése tanúsít. Szülőházát már rég lebontották, de a helyén, a Targowa és a Bem utca találkozásánál a XIX. század közepén emelt épület homlokzatán 1910-ben emléktáblát helyeztek el. Az 1866-ban kialakított Városi parkban található a tábornok mauzóleuma, itt nyugszanak hamvai, amelyeket 1922-ben szállítottak Tarnówba a törökországi Aleppo városából. A mauzóleumot a XX. század első felének egyik legkiemelkedőbb lengyel építésze, Adolf Szyszko-Bohusz (1883-1948) tervezte. A klasszicista mauzóleum a Városi Park mesterséges tavában egy kis szigeten emelkedik. A szarkofág hat magas korinthoszi oszlopon nyugszik, körülötte tíz - a tüzérséget szimbolizáló - kőgolyó. A szarkofág oldalára lengyel, magyar és török nyelven vésték a feliratot: "Bem József Tábornok", "Bem Apó a Magyar Szabadságharc legnagyobb hadvezére 1848-1849" és "Ferik Murad Pasa". (A lengyel katolikus egyház nem engedélyezte, hogy a mohamedán hitre tért Bem, Murad pasa hamvai lengyel földben nyugodjanak, ezért emelték szarkofágját a föld fölé.) Rögtön a város falának északkeleti részénél, a Wałowa utcánál áll Bem egészalakos szobra, amely a tábornokot honvédegyenruhában, mellén magyar érdemrenddel ábrázolja. A gránit talapzaton lengyel nyelvű felirat van: "Generał Józef Bem - Tarnowianin - Bohater Polski i Węgier" (Bem József tábornok - Tarnów szülötte - Magyarország és Lengyelország Hőse". Az 1985. május 11-én leleplezett szobor két tarnówi szobrászművész: Bogdana Drowalowa és Stefan Niedorezo alkotása, mely a tarnówi Magyarbarát Társaság kezdeményezésére készült el.
   Van még egy tér, amely közvetetten Bem tábornok emlékéhez kapcsolódik és a tarnówiakat valamint magát a várost a magyarokkal összekötő szoros kapcsolatok bizonyítéka. Ez a város két főutcája közül az egyik, a Krakkói utcáról nyíló Petőfi Sándor tér, amelyen a költő bronz mellszobra áll.



   Éles Márta fordítása