 |
 |
|
|
|
||
Egy költemény növöget bizonytalanul
a hús zűrzavarában,
törekszik felfelé, egyelőre szótlanul -
csupán ösztön és ízlés szerint hinti nyomait,
mint vérünk árnyoldala
a létezés televényein át.
Kinn a létező világ.
Nagyszerű, esztelen kegyetlenség,
szőlőszemeken a nap
születő gyökérszőrei.
Kinn: nászunk valódi és
rendíthetetlen testiség, hömpölygő folyam,
megnyugvás a dolgos külsőségeken,
nesztelen alvó levelek,
szélben kavargó magok
- színpadias pillanatai a birtoklásnak.
A költemény növekszik, mindent ölébe kotor.
Már semmilyen erő nem semmisíti meg.
Tarthatatlan, kizárólagos,
föld körüli pályára áll, belepi a falak amorf felületét,
áthatja a semmis-perceket,
a dolgok pattanásig-feszült idegeit -
egész kigömbölyödő egységét a földnek.
Megzavarodott ágyékunk nem ismerheti
e titkok gerincét.
A vers az évek és a hús ellen születik.
[fordította: Tolvaj Zoltán]
HERBERTO HELDER (Funchal, Madeira, 1930 - ): költő, író. Fiatalon a Coimbra-i Egyetem bölcsészhallgatója, majd Lisszabonba költözik, ahol újságírásból él, folyóiratokat szerkeszt, könyvtárosként, fordítóként, rádióbemondóként vesz részt a város életében. A Nova című irodalmi lap egyik alapítója. Cascais-ban él, visszavonultan.
