 |
 |
|
|
|
||
Mintha a csillag Egy-egy szemcsékig
nehézkedési csendben lecsiszolt hajnal
valami semmi Egy dallam egy hang
az ami volt távolodik és közelít
csak ritka szőttesű visszhang a meghitt gyermekkor helyén -
keringő ezüstös áram
fényhártyás téli levelek alatt
S egy mindennél
parányibb csillám
Nem tudni mi követ téged ahogy igéz és hív
mi hív - a vizek tisztásán át
de látod az arcot a szobát már látod
hogy felszáll a derékig-hajú anyát
és kiúszik eléd tiéd e csöppnyi kis ragyogás
a december estek aranyán tiéd a feltámadás a szélben
és az arcok és nevek
És mennyi kis szépség-zuzalék szavak
a tárgyak rejtett színén oldása kötése
És az a ház
ahol a kert mintha csak
Ó majdnem egy ének maroknyi kéve
mikor a türelmes hóesés emeli vagy felfoghatatlan
óriás tiszta falait - folytonos jelzés
korom és fény
a lélegző ikonok helyén -
