 |
 |
|
|
|
||
Kezdetet játszik: benépesíti házát
szerelme otthon. Forgatókönyve szerint
velünk van díszlete közt megdolgoztat
közben igazi tereinkhez szoktat.
Telt csendje évődő reményt adó
vég nélkül hangzó első akkord
valamennyiünkre irányított erő.
Harangkondulásra váró csend.
Virágot szed fűrészporos manézson
minden szálért külön rohan
először nevetünk aztán sírunk
énekel örül a kis csokornak.
Feszes pontos, terve nincs
a zseni rendje rejtett kincs.
Összegyűjt eleveneket és holtakat,
ősi mozdulatot ezeréves nézést.
Hangja agancsok összekoppanása
tea kortyolgatása folyó zúgása
vitorlázó szóház várakozás súlya
szellemidézés vad fölhorkanása.
Belül van a tánc az forgatja
viszi köt és old csak mutatja
óriáskalapja alól kikacsint:
"Velem jönne tán, maga csacsi!"
Bivaly vonalteste barlangfalon -
az első mozdulat, rebbenés,
a hit megidézett deleje,
induló darab pantomim-jele.
Én-mítoszoknak, magas falaknak,
fegyvereknek áldozott második
mozdulat csodák börtönében
céljait hajtja szüntelen.
A mozdulatlanság nyitott tere
kipattanó erek csurgásáé,
látható és titkos vizeké,
beváltható én-mozaikoké.
