Előző hónap | Hónapok | Következő hónap
Lassan küldözgetem szét a köteteimet, s lassanként kapom róluk a véleményeket is. Eddig a legpozitívabb Szabó Edéé volt, a legfurább egy színésznőé, aki ennyit írt róla: "Szép, komoly munka, gratulálok!" Vas István egyértelműen dicsért, a múltkor deskriptív emlékezetű részeket is jobbnak látta most. - Szép tiszta! - hangoztatta, s méltatlankodott, mért nem lett kötetem könyvheti könyv. A legnegatívabb vélemény viszont Orbán Ottóé, aki nem tud mit kezdeni "szenvedélytelenségemmel".
Ma öt órára összeülünk az Astoria-hallban. Tornai Jóska szervezte társaságommá Csoórit, Gyurkót, önmagát, hogy elmondhassák véleményüket. Kicsit idegesít a programszerűség. Hallom szinte, ahogy előzetesen megtárgyalták: ezt és ezt meg kell mondani a Bandinak!
A vésztörvényszék-hangulatnak (melyről joggal vannak rossz emlékeim) nyomát se találom. Sanyi viszi a szót, nagyon őszintén, emberien s jó esztétikai érzékkel, ügyesen fogalmazza meg, miért jó az Aréna és a Hegyek és tavak, miért jobb, mint a többi. Hangom érettségét, kialakultságát csak a tekintetben érzi támadhatónak, hogy a sok jelző miatt kissé barokkos, túlzottan ünnepélyes. Gyurkó meg Jóska is kapcsolódik Csoóri tételeihez. Hibáztatnak, amiért valamibe én mindig megkapaszkodom. Persze bámulni való az ízlésbeli biztonságom, de néha a kultúra az élmény és a vers közé áll... és kár, hogy nem vagyok néha suta, esetlen, hogy akkor is énekelek, amikor beszélni kéne.
A beszélgetés ilyenformán abba az irányba terelődik: milyen is az én emberi-költői természetem? Ennek elemzésében magam is szívesen segítek; elég jól ismerem magamat. Jóska sokszor lelkesedik, milyen jól eltaláltam egy-egy vonást belülről. Sanyinak a Hegyek és tavak-ban éppen az egyszerűsödés tetszik, s én magam is elismerem, hogy bizonyos jelzőtobzódás van a kötetben. Sanyi ezután a sokoldalúságomat dicséri, melynek a végén egyoldalúságom bűne is kimondatik: mármint az, hogy csak olyan lehetek, amilyen vagyok. Lefúrni csak ott lehet, ahol az ember biztos talajon áll.
A programatikus kinyilatkozás tehát elmarad. Úgy látom, ha különállóbbnak, mértéktartóbbnak, racionalistábbnak is tartanak a kelleténél, egészében elfogadnak, nem érzik szükségét, hogy veszélyre figyelmeztessenek, vagy hogy a veszélyt elhallgassák előlem. Sajnálom, hogy az otthoni lakógyűlés miatt ott kell hagynom a fiúkat.
Előző hónap | Hónapok | Következő hónap