Előző hónap | Hónapok | Következő hónap
Szász Imre elcsábít Grandpierre-hez, a Rádióba. Nagy nehezen bejutunk hozzá. Kedves hozzám, hiszen tavaly nyár óta (mikor váratlanul megérkezett Takáts Gyulához Fonyódra Badacsonyból) személyesen ismerem, de csak azzal biztat, hogy beküldött verseimet már valószínűleg nem közlik. Otthagyom a Bartók-vers példányát, ezt talán használni tudnák.
Nekihasalok A tőké-nek, kutya nehéz. Négy óra tájt Szász beint értem a szociológiai könyvtárba. Jó híre van! Bartók-om Weöresnek nagyon tetszett. El van ragadtatva tőle. A Válasz föltétlen hozni fogja, lehetőleg még a soron következő, februári számban. Nagy öröm ez. Nem is fér belém. Viszem rögtön Colinhoz. Ő figyelmeztet a vacsora után rádióból hallható Veress Sándor-műre, a Bartókot még 1945 őszén elsirató Threnos-ra. Szép, férfiasan tiszta szomorúság szól belőle. Dallamszövése kicsit emlékeztet a hegedűversenyére.
Szeminárium is van, sajna. Molnár János elkap, tanítsam meg a társaságnak a Szvjascsennaja vojná-t eredeti szöveggel, mert úgy sokkal szebb. Más, katonáktól tanult orosz dalaimat is elő kell adnom. A tagok el vannak bűvölve. Valóságos orosz mámorban, az Ej uhnyem-mel hagyjuk ott a 10-es termet. A lépcsőn megállva is folytatódik még a dalbemutató. Az áhítatos figyelem mégsem téveszt meg. Érzem a föltornáztatott lelkesedést, a hiteltelen romantikát. Akkor lepleződik le mindez leginkább, amikor orosz filmekről kezdenek beszélni, s ketten sincsenek egy véleményen, amit meg szenvedélyesen dicsérnek, kétes értékű giccs. Szegény pesti polgárfiúk s szegény megkótyagosodott tiszántúli Molnár Jancsi, egyaránt nincs saját mértékük.
Előző hónap | Hónapok | Következő hónap