1948_12.[1]

Fodor András naplója - 1948. december 1. szerda

Kniezsa-óra után egy elég csinos leányzóval, Törő Györgyivel (többször láttam a kollégiumi könyvtárban is) ballagok le az utcára. - Hová mégy? - kérdi. - A Kelet-európai Intézetbe. - Elkísérlek - ajánlkozik. (Hálából én is visszakísérem.)

Major Jenőt munka közben találom, de ez csak később derül ki. A tegnapi Cantata-előadást vitatjuk. Ő már harmadszor hallotta, szerinte is ez volt az eddigi legjobb. Szó kerül az én Bartók-telítettségemről, Masonról. Mutatom egyik nálam lévő cikkét.

Fülep úr mérgelődik az étteremben, pedig jó a vacsora: tea, pogácsa s valami pikáns kenetű kenyér. Szerda este van, izgalmas előadóval, Rónay Györggyel. Másnak képzeltem. Kissé nyúzott arcú, majdnem szikár. Beszéd közben felső ajka nem mozog, keze, lába annál inkább. Előadásának tárgya: Költészetünk 1848-tól Adyig. Nagyjából azt vázolja, hogy alakul át Vajda, Reviczky társadalmi magárahagyatottság miatti pesszimista költészete a munkásmozgalom s a radikalizmus terjedésével optimistává Adynál.

A felettébb dialektikus előadás után Kardos fohászkodik neki a hozzászólásnak, de ahogy később Lator mondja, ő is meg Trócsányi is "fiktív téziseket" támadnak. Végül Kardos kirukkol a farbával: aki ilyen konstruktív az irodalomtörténetben, hogy kerül a Barankovics-pártba? Ám az előadót nem könnyű megfogni. Olyan keményen, szuggesz­tíven feszül szembe minden támadással, olyan ügyesen fogja ki azt a szálat, amibe kapasz­kodva tovább viheti a szót, hogy a második, Lutter-féle s a Réz által bevetett harmadik lasszó is eredménytelen. A Barankovics-pártba ő úgy esett bele, mint Pilátus a Crédóba. Különben is, katolicizmusa mellett teljesen együttműködik a marxistákkal. Itt persze ügyes­kedésről van szó, mert ha megkérdezném, mi a véleménye a Jékely-kötet sorsáról, aligha helyeselné a marxista ítészek döntését. Írásai, Takáts Gyula mindenkori dicséretei alapján nem merem őt provokálni.

Előadás után a párt, vagy ahogy ők mondják, a frakció megbeszélést tart, melyen, amint Wilhelmtől hallom, kihirdettetik a diadal. Csak azt szeretném tudni, kit győztek le.

Digitalizálás forrása: A Kollégium. Napló 1947-1950.

Digitalizálta: Kovács Marcell [2018.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.