Várkony
Rezge füvek az árokparton.
Keserű bodza felesel
a hegyi rétek szénaillatával.
Hártyafehér falak, a templom
tornya fölött a gesztenyés
mézárnyú csöndja szárnyal.
Körül a fészekalja völgy
tavaszba lobbant krátere
békülve révedez
a szeplőtlen égre.
Bent Don Quijote fölvont,
páncélba ékelt vállain
a soha-meg-nem alkuvás
dicsőült veresége.