|
|
|
|
|
||
Zuhog az eső éjről éjre
Villámot szed az őrült agyában megköti
A város utcáit járva
Egy méter hetven magasból
Nézem az eget amint a város felett szakad
S a várost amint visszaint neki
Az élet reguláktól bűzlik
Az aszfaltra okádom a fehér zászlót
S lefekszem mint a Szerelem mely halni kész
A nappal háborús uniformist ölt
Nézem magam a hóhér szembogarában
Eszembe jut
Hogy szabadok vagyunk mind
Oly iszonyúan szabadok
Az üldöző üldözhet
Az üldözött szökhet
A falra akasztott képkeretben
Egy belgrádi ház
Luxusszalonjában
Kis fekete madár a fészek mellett
Várja hogy feláldozzák
Jajong az Ég hegyéig
Sóvár felhő rázza
A tengerre villámait
Sötét hullám fekete gyöngyöt lök a partra
A tengerfenéken egy állat
Félig fehér
Félig fekete
Az élet titkát a farkában hordja
Idelent fekve elnézem a napot
Vékony aranybeleit okádja
Sehogy sem szoktam hozzá e rettegéshez
Hogy a világvége bennem gubózik
Teréz anya hiába keresi
Kalkutta utcáin a gyerekkorát
Az itt van - a Pokol főkapujánál
S várja az ördög karmait vagy az Isten szerelmét
Mint a virág a vukovari ködben
Mint a kolostor csöndjében csüngő apácák
Mint a fényes nappal lángoló ház
Mint a szuronyra szúrt gyermek
Mint a katona ha megőrül
A disznó pofájából lógó emberbelektől
Istenem Istenem
Szörnyű nagy Istenem
Ne félj kedvesem
Téged s a kicsiket elduglak messzire
Az albán ballada idilljébe
S egyedül várom be a reggelt
Hallod-e
Ismered-e
Ezt a régi dalt
Ó jönnek az angyalok értünk
Le lehet-e nyelni e napot
S vele az ég fehér madarait
Amint az emberfejekre szarnak
A Történelem az utcán csavarog
Nyitott sebei fehér férgek fészke
Tragédiáink a rongyok rajta
Nincs stílusérzéke
Mankós gyerek biceg utána
Elvesztett lábáért könyörög
Bár hőség van
A szürke gondolatok
Püffedt felhőjéből
Sóvárgás zuhog
Mert szeretem az életet
Villámok fehér férgei
Kúsznak az élet fáján
Mely alatt a lét
Üldözött vadja lapul
Az emberek vállán
Véres csőrű varjú
Szívembe hanyatlik a nap
Türelmemet vesztve
Saját árnyékomra köpök
Mert szeretem az életet
Az árnyék visszaköp
Csupaszon szökik az éj
Hóna alatt a ruhája
Fagyos tavaszi reggel
Harapja át a köldökzsinórt
Mely az Éghez kötötte
És felsír először
Mint az újszülött
Az emberek kábán kelnek
Nyelvükön kifacsart álmok
Senki sem siet
Senkinek nincs hova
A város utcáin tank vonul
Összeszedi a bűntény nyomait
Senki sem figyel rá
Csupán egy kutya rohan ugatva
Ördög tudja minek
A virágok lassan betöltik az éjt illatukkal
Egy birsalma leszakad zuhan a föld felé
A falhoz lapulva emlékekből élek
A kutyák kórusa ebnyelven énekel
Hányszor voltam eleddig egyedül
A pohár pálinkát is magányosnak érzem
Hol vannak kedveseim e rusnya magányban
Nézem a milliárd csillagot az indigó égen
Milyen tömérdek milyen magányosak
Vjolca Gent és Ljorik ma éjjel Fehértemplomban vannak
Apám anyám valahol Tiranában
A birsalma már a földre puffant
Továbbra is élek
RADICS VIKTÓRIA fordításai
