Magyar Napló

Végvári harcos Ausztriában

Deák Ernő a Sopron közelében fekvő Pereszteg községben született, amely csak néhány kilométer távolságra van Nagycenktől, ahol a legnagyobb magyar, Széchenyi István élt és dolgozott. A Bécsben született és meghalt Széchenyi tagadhatatlanul nagy hatással volt és van ünnepeltünk szellemiségére. Erre legjobb bizonyíték, hogy a Bécsi Napló főszerkesztője írásaiban gyakran és szívesen idézi Széchenyit. Akárcsak példaképe, Deák Ernő is a közügyek előremozdításáért munkálkodik. Deák Ernő erejének javát mások szolgálatára, igaz ügyekre, közösségi munkára fordította. Haladó magyar szellemisége, elvhűsége és szilárdsága néha a konokságba is átcsap, de ritkán találkozni olyan férfiakkal, akik a kényes helyzetekben is olyan tárgyilagosak tudnak maradni, mint ő.
Édesapját korán elveszítve, 17 éves koráig félárván nevelkedett. Az 1956-os magyar forradalom után nem kalandvágyból, hanem betegsége miatt sodródott Ausztriába. A későbbiekben a hiányzó családját az Ausztriában működő magyar iskolák (Kammer, Iselsberg, Innsbruck) diákközösségei pótolták. Ezekben az iskolákban nagy árvaságában először tapasztalta meg - sok hasonló gyökértelenné vált bajtársa között - a közösség kohéziós erejét. Életre szóló barátságok születtek itt. Különösen az innsbrucki iskola oltotta belé a magyar távlatokban és keretekben való gondolkozást, és adta meg élete új tartalmát, célját. Bécsi egyetemi évei alatt szakmai kérdések mellett a nép és a haza, az irodalom és a történelem foglalkoztatták leginkább.
Sok fájdalmas tapasztalat kellett ahhoz, hogy feladja emigráns nézeteit, és erősödő meggyőződéssel kezdje hirdetni ausztriai magyar mivoltát. Az elsők között volt, akik megfogalmazták, hogy a menekülteknek két hazájuk is lehet. Az egyik a földrajzi: az ország, ahol az ember él; a másik: a szellemi, amelyhez tudatosan ragaszkodik. Akkor még a politikai emigráció azt vallotta, hogy csak ideiglenesen él Nyugaton, és amint lehet, azonnal hazatér. Új Magyarország felépítése volt a cél. Deák Ernő viszont már a nyolcvanas évek elején tisztán látta, hogy a "visszatérésből" nem lesz semmi. A nyugati szórványokban élő magyarságnak, ha nem akar asszimilálódni és felszívódni, hosszú távra kell berendezkednie. Sokan, köztük sajnos Tollas Tibor is, ezekben a nézetekben az 1956-os eszmék elárulását vélték felfedezni. Deák Ernő kereszttűzbe került, akiket "otthagyott", épp úgy lőtték, mint akikhez "közeledett". Végül is a történelem őt igazolta, hiszen a volt emigráció nem költözött vissza Magyarországra.
Számos politikai-társadalmi cikkében ausztriai magyar létünket a végvári helyzettel hasonlította össze. Itt, állította, más erények szükségesek, mint a fővárosban.
Elévülhetetlen érdeme, hogy a bécsi nemzetiség jogait a burgenlandiaké mellett elismertette az osztrák kormánnyal 1992-ben. Ő kezdeményezte és szervezte meg az Ausztria Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetségét (1980). Ez volt az ausztriai magyarok első öszszefogása.
Tengernyi munkája mellett Hanák Tibor betegsége miatt nyakába zúdult a Bécsi Napló főszerkesztősége is. A lapot elismert, színvonalas újsággá fejlesztette fel. Kiváló munkatársakkal vette körül magát, és semmilyen körülmények között nem volt hajlandó lepaktálni a kommunistákkal. Deák Ernő mindvégig hű maradt az 1956-os forradalom eszméihez. Hatvanéves születésnapjára szívből gratulálunk.

Smuk András