Magyar Napló

Az intézményi reform hiánya
késleltetheti Magyarország integrációját

Az Európai Unióhoz való csatlakozás kapcsán nemcsak az a fő kérdés: Magyarország miként tudja átvenni az unió jogrendjét, hanem az, hogy az unió képes-e fenntartani cselekvőképességét, stabilitását egy olyan klubban, ahol már nagyon sokan lesznek tagok - nyilatkozta Kiss J. László professzor, a Teleki László Intézet főigazgató-helyettese. Ha a jelenleg zajló kormányközi konferencián nem sikerül megállapodni az intézményi reformokat illetően, akkor az hazánk integrációját is negatívan befolyásolhatja.

Az Európai Unió (EU) intézményrendszere pillanatnyilag 15 tagállam számára van szabva, ezzel a létszámmal működőképes. A bővítés előtt álló uniónak ezért tennie kell annak érdekében, hogy több tagállam esetén is megfeleljenek az intézményi mechanizmusai - magyarázta a szakértő. A lényeges változtatásra azért is van szükség, mert a jövőben olyan országok akarnak integrálódni, amelyek fejlettségben eltérnek az unió tagállamaitól, s így az EU a jövőben sokkal heterogénebb, sokrétűbb lesz. Arról van tehát szó, hogy nemcsak a csatlakozni kívánó országoknak kell alkalmazkodniuk az EU-hoz mint jogi, gazdasági térséghez, hanem az uniónak is meg kell felelnie a bővítés követelményeinek - mondta Kiss J. László.
- Az EU mely területein van elsősorban szükség intézményi reformokra?
- Az intézményi reformok első kérdése a tagállami ügyeket képviselő Miniszterek Tanácsával (MT) kapcsolatban merült fel. Neveztesen az: miként lehet elérni, hogy ez az intézmény egyre több területen többségi szavazással dönthessen. Hiszen, ha a 15 tagállam száma 20-25-re emelkedik, akkor elég nehéz lesz konszenzusos határozatot hozni. Pillanatnyilag a területek 80 százalékán elegendő a többségi döntés, a kormányközi konferencián pedig most azon vitatkoznak, hogy melyek azok a kérdések, amelyekkel még növelni lehetne ezeknek a körét. A tagállamok természetesen különböző álláspontokat képviselnek, ám egyetértenek abban, hogy vannak olyan területek is, ahová nem szabad a minősített döntést kiterjeszteni. Ilyen az alkotmányjogi kérdés, valamint a biztonság és a védelmi politika, amelyek az állami szuverenitás leglényegesebb pontjai, ugyanakkor Ausztria még a vízkészletek, a földvásárlás ügyét is a konszenzusos kérdések közé sorolná.
- Szükséges-e a szavazati arányok megváltoztatása?
- Az intézményi reformok második köre szorosan összefügg a Miniszterek Tanácsában való szavazati arányok újrasúlyozásával. Ez abból a feltevésből indul ki, hogy az MT-ben hozott döntések akkor legitimek, ha a szavazás mögött Európa lakosságának a többsége áll. Az MT összetételekor azonban megállapították, hogy az egyes államoknak hány szavazatuk van. A nagy tagállamok, mint Franciaország, Németország, Olaszország és Anglia szavazati aránya tíz, míg például Ausztriáé négy. Ha figyelembe vesszük, hogy Németország lakossága 80 millió, Ausztriaé pedig csak 7 millió, akkor láthatjuk az aránytalanságot. Így pedig megtörténhet az, hogy Európa lakosságának a kisebbsége meg tudja akadályozni a többség akaratát. A probléma ebben az esetben a következő: miként lehet a döntések legitimitását úgy növelni, hogy a lakosság aránya jobban kifejeződjék a szavazati arányban? A népesebb tagállamok azt akarják elérni, hogy ne kerüljenek olyan helyezetbe, amikor a kis tagállamok leszavazzák őket.
A nemzetek feletti érdekeket védő Bizottság az intézményi reformok harmadik pillérét jelenti. A különböző szakterületekért felelős, húsz miniszterből álló Bizottság összetételét ugyanis úgy határozták meg, hogy a nagy tagállamok kettőt, a kisebbek pedig egy-egy biztost delegálnak. De egy 20-25 tagállamból alló unió esetén ez a képlet többnyire megváltozna. A népes tagállamok most azt hangsúlyozzák: ők készek lemondani az egy biztosról a kettő közül, ha ezt kompenzálják azzal, hogy az MT-ben több szavazathoz jutnak mint tíz, vagyis a lakosság számát jobban kifejezik a szavazati arányokban. Több javaslat létezik ennek a kérdésnek a megoldására, így például az, hogy egy ország egy biztost adjon, vagy adott esetben maximálják a biztosok számát 25-26 főre.
- Milyen intézményi megoldások várhatók?
- A fent említett három probléma mellett az EU bővítése fölveti az Európai Parlament (EP) együttdöntési jogának a kiterjesztését, valamint azt, hogy ennek létszámát 700 főben maximálják. Tudniillik az EP strasbourgi ülésterme hétszáznál több képviselőt nem tud befogani. Újabb országok csatalkozását követően gondot jelenthet az unió elnöki tisztsége is. Hiszen a 15 tagállam közül valamelyik ország mindig fél évig az unió elnöke - 2000 első felében Portugália volt, július 1-jétől pedig Franciaország - , és 25 tagállam esetén elképzelhetetlen, hogy a németek vagy a franciák 5-6 évig várjanak arra, hogy újból elnökök legyenek. Ez a dilemma ugyanakkor előrevetíti azt is, hogy ha nem hoznák meg a szükséges reformokat, akkor a legnépesebb, egyben tetemes összeget befizető Németországnak nemcsak sokat kellene várnia az elnökölésre, hanem a kis országok le is tudnák szavazni. Ezeknek az érdekfeszültségeknek a feloldására törekszik a kormányközi konferencia, amelynek december végéig dűlőre kell jutnia az intézményi reformokat illetően.

G.A.