Magyar Napló

SOÓS TILKA

Meseképek


Perzsa esküvői részlet

Medvebodza Áfra piros ruhában
Wer Montgomery mellett álldogál.
Bizonytalanul csapkodja menyasszonyi fátylát
két kék ablakrés szünetébe. Összeszorított
szemhéjakkal préseli vad gondolatait egyre
mélyebbre és mélyebbre, majd a fekete dobok
rigmusa hallatán kedvesen elpirul, és lehajtja
fejét. Medvebodza zöld koszorúja szőlőlevél.

A perzsa csónakot vízre engedi három erős halász.
Montgomery kezében Áfra fátyla tarka vitorla.
Az eskető, az ablak, a sok hangya fekete alak
elhomályosul, a vízbe merül. Áfra hallja még
a dobokat, félelmes mosollyal a kezére tekint…

kopog a cipő a csónak hasában, egészen bent,
a néma faládák között Montgomery lépeget.


Csendélet hazáig

Bordóban kivirágozva ültem
Csorna vasúti váróterme előtt egy padon.
Zsebemben, kezemben meggyhéjas vaníliadohány
és tizenkét zörgő forint. Sopronból legyalogolt
a nap, borból, ködből, sárból a fehér falióra
fekete mutatója alá. Ezer hinta árnyékában,
a csornai váróban mekkora szeme volt a napnak.

Az ezüst szerelvényszőnyeg fölött
bíborfejű halfelhő kísért haza.
Négykézláb, csókoktól ázottan kerestem tollamat.
- Rózsa, vadgalamb. -
A konyha muskátli-sarkában, a maroknyi
tintapocsolyában
csücsült a duzzogó teatojás-hajó és a tönkrement kínai
rakomány. Macskatalpnyom, macskaszem…
kis árvám somolygott
lassan felém.


Gerle

Mustrálok, mustrálok.
Reggel kiszakad, feljajdul.
Este beheged, hangot ad, elaltat.
Remeg a kéz.
Jaj a gerle-jaj a gerle
kihez visz, merre száll?
Gerle, gerle, kék gerle
folyóhoz, fagyhoz, suhogáshoz
messze száll.


A zöldségárus karneválról álmodik

Kövér fekete asszony forog a kör közepén.
Nelma mama szoknyája rózsaszín, bokáján
fehér csipkével szegett rojtok. Húsos
görögdinnye-mellén emberfejű masni.
Turbánja aranyerdő sárga és vörös
rózsaszirmokkal.
A penészfalú, zöld ablakos templom
megemelkedik, a felhőtlen égbe száll.
A sok koszos gyerek kíváncsi szemmel
követi. Sárkánysíp visít, mint a madárszó
visszhangja a puha dombok között.
Nelma mama integet.


Mama nappal

Mama parkban sétál.
Mama padra ül. Olvas.
A fák, a nádszálak átölelik. Mama lapoz.
A fák, a nádszálak figyelik.
Átúszik a nap a tavon, szemébe költözik.
Mama nappal olvas.

Mama. Hajadba bújik
a szél, a fagy,
furulyát farag
kezeden, kezeden a bordó seben.
A hold-hajó integet,
a madár csicsereg,
a Somlyó-hegyen nagyapa lépeget
és házakat rajzol papírkalapjára.


Andalúzia

Lobogó vitorlások, fehér napernyők,
halászok és borászok a zöldben,
homokszemcsék a bőrön,
barna, csillogó mosolyok,
hűvös, hajnali séták, lovardák,
a szalon forró kávéi,
talán csókokban kelni.
Hegedű, zongora, fodros tánc,
reped a parkett!
Poros padláson összebújni,
csak nyújtózkodni, nyújtózkodni
a sziklák szélén…
fényképek a tengerről.
- Megmártózni a fekete unalomban,
csöndben menni, andalogni, mint egy vendég. -