Magyar Napló

DUSA LAJOS

Balassi hálás

Ó, nem az bánt, hogy mi öten
kirohantunk az ötven ellen;
mert nem tűrhettük amit rombol
a germán-török közös szellem.
Nem az bánt, hogy most tönkrevernek,
nem az, hogy rögvest meghalok.
Balassi Bálint igazánál
még az Úr előtt sincs nagyobb.


Nem az oszmán az ellenségem,
hanem a belső áruló.
Mert nincs gerince. Puszta létem
néki áru: kapaszkodó,
hogy mindent féregként túléljen;
s mint pondró "kultúrát csinál"…
Balassi Bálint túllép mindig
e rossz szájízű mágián.

Ki minden perem elvesztettem,
ki hazámban fattyú vagyok:
én megyek minden török ellen,
s egyként is győzni akarok.
Pajtásom, lehet hogy Erdélyben
foglyok leszünk, s úgy nagyurak…
De tűrhetjük-e Felvidéken
ha bárki csak úgy fosztogat?

És nincs győzelem, nincs igazság,
nincs semmi, de Balassi van.
Dobó Katinkát, s Istent kérdezd,
hogy mért boldog-boldogtalan?
Egy török ágyú Esztergomnál
erre a kérdésre felel:
- De jó, hogy nem a saját fajtám
gyilkos kezétől haltam el!