A győri színjátszás alapjai egészen a 17. századig nyúlnak vissza, hála a jezsuitáknak. Az 1629-től 1711-ig terjedő időszakban mintegy 300 misztériumot és iskoladrámát láthattak a helyi színházteremben a lakosok. Az angol komédiások, azaz a világi színjátszás követeinek 1742-es megjelenése után a birodalmi német színek ekkortól már szinte évente adtak előadásokat a városban. Először egy bódéban, később már a "Fehér bárányhoz" címzett fogadóban játszottak.
A reformkor idején már nemcsak német, hanem nemzeti színészeket is szerettek volna látni a nézők. 1802-ben lépett fel Joseph Noszül, aki bécsi jeles komikus volt és négytagú társulatával nem beszélték a nyelvet, ezért sajátságos keveréknyelven játszották el a darabjaikat. Fogadtatásuk Győrben nem ismert viszont Pesten a társulat megbukott. Mindezek után Győrben csak 1811-ben fogadhattak nemzeti társulatot ami Benke József társulata volt, és 1811-1813 között négy színi évadot tartottak Győrben. 1817 és 1818-ban Balogh István társulata lépett színre, akik visszatértek 1820-1821-ben is.
A következő években egyre nőttek a nemzeti társulatok lehetőségei, mígnem 1828-ban megalakult a "Dunántúli Játszótársasság" melyhez Győr város is csatlakozott. Az új igazgató Kisfaludy Sándor lett. A színház épületét 1839-ben újították fel. Az anyagi fedezetet a magyar vándortársulatoknak és színészeknek a Kovács Pál által létrehozott Magyar Színészbiztosító Egylet nyújtotta. Fontos megemlítenünk Győr két reformkori újságját: a német nyelvű "Vaterlad" és a magyar "Hazánk" mely 1846-1848-ig tudott fennmaradni. 1848-as forradalmi események alatt a színház országosan is vezető szerepet játszott.
A szabadságharc leverése után zavartalanul folytatódott a győri színjátszás. Olyan jeles színészek tartoztak az ország első számúnak tartott nemzeti színtársulatához, mint például Gercser Natália, Perczel Antal, Károlyi Lajos, Feleky Amália.
1860-as években a város tanács átengedte az épületet a Győr Városi Színházi Részvény Egyesületnek. Noha a részvényesek az akkori épület lebontását és újraépítését tervezték, a gondolat meghiúsult, hála a győri német és zsidó polgárok ellenállásának.
1858-ban, Győrben lépett először színpadra az ekkor mindössze 8 éves Blaha Lujza. Jászai Mari első fellépésére is itt került sor.
1885-ben megszűnt a német színjátszás.
A Győri Színi Egyletet 1878-ban alakították meg, s noha 1885-ben a város visszavásárolta az épületet, a társulatnak térítésmentesen átadta a színházat.
A Tanácsköztársaság alatt Patek Béla volt a színház igazgatója,utána a Színházi Direktórium vette át a vezetést. Az 1927-ben lerombolt épület helyére ideiglenes faszínházat emeltek, s csak 1937-ben épült fel a városi kultúrház, ahol 40 évig zajlott a Győri színjátszás. Háború után kizárólag hétvégén voltak előadások.
A társulatot 1946-tól irányította Horváth Gyula. Ebben az időszakban legfőképpen Molnár Ferenc, Török Dezső és Harsányi Zsolt művei szerepeltek a repertoáron az elmaradhatatlan operettek mellett. AZ 50-es években megalakult az Állami Faluszínház. Ekkor kapta a Kisfaludy Károly nevet a színház. 1952-ben mutatták be a Kőszívű ember fiait, ami osztatlan sikert aratott, hála az erős társulatnak.
Az új színházat 1978-ban nyitották meg, s ez időben 30 lakást is kaptak a győri színészek, a színház dolgozóinak száma pedig 150-ről 300 főre emelkedett. Az új épület kórszerűen felszerelve várja vendégeit. (Forrás)
"Az MSZMP Győr-Sopron megyei Politikai Bizottsága 1964-ben tárgyalta a megye kulturális helyzetét. Ekkor egy 600-700 fős új színház felépítéséről határozott. A hely kijelőlése után, a terület előkészítése az 1967. évben indult meg. Az építmesteri és épületgépészeti munkák kivitelezője a Győr megyei Állami Építőipari Vállalat, a színpadtchnikai munkáké pedig a Rába Magyar Vagon- és Gépgyár volt.
A színház épületének egy része az 1537 és 1575 között épült, majd az 1830-as tűzvész pusztítását követen lebontott várfal alapjaira, másik része a várárok területére került. Felépítményében a színház főtömege adja meg az épület karakterét. Ez magában foglalja a főszínpadot, az egyetlen székmezőből álló 700 főt befogadó nézőteret és az előcsarnokot a ruhatárral és a büfével. Az épület főtömegét körülölelő két oldaltömegben egy-egy oldalszínpad és díszletraktárak, felettük balettterem illetve próbaszínpad, alattuk pedig műhelyek, raktárak, a személyzet szociális helyiségei helyezkednek el. A hátsó tömegben kaptak helyet a színész öltözők és igazgatási helyiségek, műhelyek és raktárak.
Az épület burkolása részben az esztétikus megjelenés, a fokozott időtállási követelmény biztosítására, a szürkésfehér görög márványlapokkal készült hőszigetelő réteg aláhelyezésével. Az északi és a déli oldal falán egyenként 55 x 10 méteres non figuratív, op-art Victor Vasarely kerámiából készült képzőmőmüvészeti alkotás szemlélhető meg. Az előcsarnok és a foyer padló, a lépcsők carrarai márványburkolatot kaptak. A büfé és a dohányzó falait összefogó mahagóni színfurnirozott burkolatára két hangsúlyos porcelánra festett mű került, melyet Szász Endre alkotott és Hollóházán készült.
A színpadtechnikai berendezés multifunkcionális célú, ezért a tervezéskor a színpadér széles határok közötti változtathatóságát tűzte ki. A kábeltető lehetővé tette a vasfüggőny tetszőleges elhelyezését, így a zsinórpadlás díszletezését. A zenekari árok a beépített három részes süllyesztőberendezés segítségével gépi úton állítható át a főszínpad szerves részévé. A beállítás változataival biztosíthatók:
A színpadreendszer főbb méretei:
A gépészeti berendezések elektromechanikusan, a vasfüggőny elektrohidraulikusan működnek. A világítási tornyok, a portálhíd, az előfüggöny berendezés, a zenekari süllyesztő pódiumok, a forgószínpadi kazetta és a kiegyenlítőpódiumok a Wiener Brückenbau A. G. gyártmánya.
Általában minden épületgépészeti rendszer automatizált. Az üzemviteli adatok egy központi adatgyüjtő berendezéssel ellenőrizhetők. A színpad tűzvédelmére sprinkler hálózat szolgál, amelynek vízellátása a színpadtoronyban elhelyezett víztárolókból és szivattyúkból egyaránt biztosítható." Forrás