Előző hónap | Hónapok | Következő hónap
Álomínségemnél erősebb Kokoschka stílusa, mondanivalója. (A fordító, Bor Ambrus is gratulációt érdemel az Életem fordításáért.) Nem is tudom, találtam-e még kortárs művészt a nagyvilágban, akinek az arcom útjai ennyire fontosak lennének. Mennyire igazolja Fülepet s általa engem is, kivált az összegző fejezetekben, ahol az emberközpontú, görögök megvalósította művészet alapelveit úgy fejti ki, ahogy ösztönösen magam is tenném.
Csűrösnek vallok minderről elsőként, ki szerencsére kiszabadult az Irodalomtudományi Intézet feladatainak jármából. Jót beszélgetett Béládival, ki nagyokat legyint már a korábbi beszentelt nagyságokra, s kezdi belátni, hogy a prózában Hernádi és Mészöly az izgalmas.
Ad notam Hernádi! Meglát az Astoria kirakatüvegén át, s behív a Kossuth Lajos utcából. Elmondja a Konrád - Szelényi- Szentjóby-féle történetet, mellyel a Szabad Európa bekürtölte az étert. Ő a vallatáskor teljes nyíltsággal beszélt. "Velem sok mindent lehet csinálni, becsukni, megverni, megölni, de hazugságokra kényszeríteni nem... én világhírű író vagyok..." Orbán Vilmos főhadnagy végül is belátta, nem kényszerítheti a tanút hamis vallomásra. Kimenet a folyosón a falnak szembefordítva állt Szelényi. Gyula a lélektani próbát is jól állta, mondván: - "Szia, Iván, mi van, hogy vagy?"
Bejön hozzám Rákos Sándor, s személyesen adja át tanulmánykötetét. Ezt rokonszenvtüntetésnek kell nyilvánítanom, miután tapogatózó kérdésemre se lóg ki válaszaiból semmiféle érdek lólába. A mimózaként érzékeny pályatárs most úgy mutatkozik, mint aki felülemelkedett az irodalompolitika és az egyéni érzékenységek csip-csup ügyein. Látszólag, mintha a József Attila-díj ügye se érdekelné olyan életbevágóan, valójában pontosan tudja, hol vágták el a lehetőség szálát. Ámde megígérték ugyanott az idei kárpótlást. Utólag valami jóleső emlék marad bennem a látogatásról: végtére egy tiszteletre méltó idősebb pályatárs látogatásában volt részem.
Bajza utcai elsőkötetes esténket majdnem elmossa az eső, Kormos, Lator jelen van, eljött Tatay és Jékely is. Péchy Blanka - már nem először - ugyancsak eljött. Megjegyzést is tesz Győrffy Lacira, hogy nem nyitja ki eléggé a száját. VenczeI Verával elégedett.
Ami szépet, jót lehet, beléveszek bevezető szövegembe. Zsoli irigyel is, milyen jól beszélek szabadon. Az ő Albert Zsuzsáról mondott szövegén mindenesetre túltesz a Szőllősiről lelkesen prelegáló Vajda Kornél. A versek is olyan meggyőzően hangzanak, hogy Jékely többször odasúgja: remek... Ez a legjobb magyar expresszionista. Rá tudjuk venni a két költőt, hogy maguk is szólaljanak meg, ettől igazán meghitté lesz az este. Utána a barátkozó beszélgetéseken is lemérhető ez a jó légkör.
Zsoli vezet bennünket, esernyője alá fogadva Vajdánét. Az Újságíró-klubban egész asztalt foglalunk. Zsoli köré odaverődnek nyomban László, Kormos Pista, Albert Gáborék. Én előbb Szőllősivel, majd Venczel Verával elegyedek beszédbe. Nyílt és kedves teremtés, dícséri Czigányékat, akikkel egy házban lakott. Pista kedélyes dörmögő hangját, százszor elmondott anekdotáit szívesen nyugtázom az alvégen.
A fiatalokkal még tovább maradok. Hosszan tárgyaljuk Szőllősivel a mai líra állapotát. Bizonyos, hogy ez a fiú nem tartozik bele a Nyírségből jöttek Váci-epigon csapatába. Jól mondta Kornél, hogy a táj Szőllősinek csak anyag, mégis tetszik, hogy a purista támadókkal szemben védi Vácit.
A VII-es stúdió előtti folyosón nézem össze mondanivalómat. Czigánynak most is kitűnő ötletei vannak, tetszik neki írásom s a zenei illusztrációk lehetősége. A molett keverőkislány mosolyából le tudom mérni, hogy jól működöm, bárha soha ennyit nem bakiztam. Harminchat perces lett a műsor az Agon nélkül. Gyurka hajlik arra, hogy így, ahogy felvettük tartsa meg önállóan a matériát Miért Stravinsky? címen, az ő bevezetőjével.
Látom, "Kortárs"-beli verseimet Csanádi Imre zuglói búbos pacsirtái kiszorították a tervezett első helyről. Kétszer olvasom el Csanádi írását. Most sem lírát, de legalább nem csupán "Kis verses állatvilág"-ot mível. Meg tudja jeleníteni a természet veszendő melegét egy veszendő nyelven. Ez már eleve dicsérnivaló. Kicsit a Pesten nyavalygó öreg Arany is eszembe jut s Auden modern, természetfilozófiai versei.
Juhász külön akart találkozni velem a Kis Royalban, de kétszer is megüzeni, hogy a mai külön együttlét elmarad, csak a Szövetségben jövünk össze. Kormos már ott van, Nagy Laci is beballag. Örömmel tapasztalom, hogy a három pályatárs közt jó a hangnem. Ferenc fáradt az ide-oda rángatásoktól. (A minisztériumba ment, lengyel írókat kell fogadnia.) A szóba kerülő témákkal csak másodfokon vagyok ismerős. ("Új Írás"-beli önéletrajz-sorozat.) Nagy Laci félig az enyémet is megírta, évődik Juhász s biztat, hogy kövessem a példát, de én nem akarok ebbe a magyar betegségbe beleesni. Inkább így írom életrajzomat, erre a kockás füzetpapírra.
A díjakon nincs mit huzakodni. Egyértelműen Takáts Gyulát tesszük a csúcsra. Furcsa csupáncsak Feri Aczél-sugallta állami gondolkodása, hogy Györét, Vaád Ferencet azért listára kell venni, hogy valami vonalasat produkáljunk a 30. évfordulóra. Én ezt egyáltalán nem óhajtom.
Halljuk, Garai ideg-összeroppanással kórházban van, Simon az ízületeivel bajlódik, Fábián a Váci-emlékülés meghívóival házal. Pista 50 perces tévébeszélgetést vállalt Laci kérdezőpartnereként. Ferinek Kossuth hangja címen hivatalos cikke jelenik meg hamarosan. Illyést dicséri és Vassal is összeborult A. Gy. közbenjárására. Mezei András kimenti távolmaradását, s mond egy jó hírt: a bemutatandó Kelemen Lajost a legjobb új hangnak tartják az "És"-ben.
Az állomáson fogadóbizottság helyett csak Z. Szabó űzött arcát látjuk, ahogy a havas esőben fut az egyik kijárattól a másikig. A tervezett finnugor konferenciára Bede Anna, Kiss Dénes és Bereczky Gábor jött csupán, de a szavaló verseny párhuzamaként ebből a vállalkozásból is kisül valami. Bereczky több mint egy óra hosszat beszél érdekesen, sokat tanulok tőle. Kiss Dénes váratlan nagy lendülettel produkál a táblánál illusztrált bemutatót nyelvi játékaiból. Ötletei Erdélyi Józseféivel rokonok. Köztes felfrissítőnek jó ez a kísérlet. Bede Anna fordítói misszióját a lappok közt szerzett élményeiről szóló beszámolóval, naplójával illusztrálja. Jó lett volna még Kiss Feri előadása a finnugor költészet hatásáról új költészetünkre... Mindezt szépen kigondoltam én, de őt például haláleset szólította el Kárpátaljára.
A költők társaságához érkezik közben Pécsi Gabi. Beszámol - elég hisztérikus hangon - a fiatal írók FÉSZEK-beli parlamentjéről. Este Z. Szabó hív bennünket gazdag könyvtárú lakásába. Kiderül, hogy a fiú mellesleg dramaturg szakot is végzett közben a Színművészeti Főiskolán.
A kedélyszintet köztünk Kormos tartja fenn, neki még bárba menni is volna kedve, de nincs hely.
Napi beosztásunk, különféle író-olvasó találkozók után a szálloda halijában találkozunk össze mindannyian. Pista remek történeteket mond el párizsi emlékeiből. Bereczky folyton érezteti, milyen megtiszteltetés neki, hogy velünk lehet. Z. Szabó is hálás demonstrációnkért. Az elnökasszony Módosnéval sikerült elfogadtatnia egy dunántúli költők antológiájának tervét [ Pannóniai ének címen jelent meg három év múltán. F. A. 1994.]
Nálunk vacsorázik a munkahelyi társaság: Bereczkyék, Pappék, Szilágyi Tiborék. Tibor elkottyantja, hogy tegnapelőtt bent a Múzeum utcában Laci és közte nagy veszekedés robbant ki. (Tibor a munkamenet erőltetett voltát támadta.) A téma utólagos fortyogása miatt 11 felé már annyira sűrű a levegő, hogy a két fiú ismét ordítozni kezd. Odáig fajul a viszály, hogy Laci a nyílt szakítást se bánná egykori évfolyamtársával. A főnök, Papp Pista savanyú képpel különbeszélgetésbe kezd velem: új verseimből látja, én vagyok az, akiből hiányzik az őrület, aki a dolgokat megfogalmazza... Később lelkiző női hang biztat állhatatosan, találjak valami kiutat az abszurd helyzetből. Nem könnyű, ha az ember még csak tanúja se volt a megoldandó konfliktusnak. Végül is szót kérek, s valahogy úgy szólalok meg, ahogy boldogult Váci Miska tette volna: "Tudjátok, hogy azért vagytok itt, mert szeretlek benneteket... s vigyázni kell egymásra, mert nem lesz honnét pótolni a bennünk elromlott közösséget...- Azt akarod mondani, hogy öleljem meg ezt a szörnyeteget?" - váltja ordítozó hangját vicces-fenyegetőre Bereczky. Tibor eleinte elvonja magát, később ő nyújtja kezét. Sikerül rávezetnem, amiből sértett indulatát meríti, hogy visszamondta az osztályvezetőséget, voltaképpen fáj neki. Hisz ennyi okos embernek - mutat körbe - már mindnek miniszterhelyettesnek kéne lennie.
Szeszbe fojtjuk a felrobbant keserűséget, s valamennyire helyreáll a munkatársi béke.
Előző hónap | Hónapok | Következő hónap