1968_12.[1]

Fodor András naplója - 1968. december 5. csütörtök

Fülephez menet fölavathatom új prémes télikabátomat. Az Öreg azzal kezdi: - Olyan mérges vagyok, majd szétdurranok. - Órákig ült otthon villanyszünet miatt, sötétben. Ebből már sejthetjük, hogy a kemény hidegnél is keményebb elszántsággal készül másfél óráig sétáltatni bennünket. Szegény átmeneti kabátos Klárika majd megfagy.

Vekerdi óriási bókot kap az Annales-folyóiratról írt tanulmányára. (Ilyen magasztalást talán senki sem kapott még közülünk szigorú ítészünktől.) - Hát most már igazán nem tudom, hogyan bámuljam magát, aki orvos, matematikus, és ír egy olyan történelmi dolgozatot, amilyet ebben az országban még nem produkáltak. Hogyan volt rá ideje? - Laci szerényen elüti a dolgot: még ifjúkorában végigolvasta a híres folyóiratot.

A Huszadik Század ankétja ürügyén - melyről szó van a Valóság-ban fölelevenedik ismét a Fogarasival való vita. Fogarasi szerint akkor csak idealista módon volt szabad politizálni. Fülepet, aki ennek egyedül ellentmondott, leintette: "Nem érti Kantot!"

És Fogarasi hogyan világosodott meg? Lukácsról tudjuk... - Lukács akkora tekintély volt Fogarasi előtt, hogy nem maradhatott el tőle. - Mint hold a naptól? - Úgy, ahogy mondja. Meg aztán volt egy vonat, amire neki ajánlatos volt fölszállni. Csak Mannheim meg én nem szálltunk föl rá.

Lakatos András Déryt kapja keserves leckéül. - Még mindig elfogult iránta... Ha nem, miért nem? Eredetileg miért volt? - Hiába érvel a kérdezett Parcen Nagy Lőrinccel. Fülep az önkényességet emlegeti.Dérynél semmi sem echt, nem hagyja alakjait arra menni, amerre művészi törvényük szerint menniük kéne. (Nekem a Tengerparti gyár volt ilyen orra buktató kínos élményem, de A befejezetlen mondat-ról is azt jegyeztem föl: "a levegőbe írni nem realizmus".) Bozay is igazat ád Fülepnek: zenében is úgy van, hogy a fölidézett intonációra csak figyelni kell, hogy folytatódjon a maga útján. Erőszakosan nem lehet változtatni rajta.

Dosztojevszkij kínál ismét ellenpéldát, kinél alig van leírás, mégis, amikor Zoszima sztárec odafordul az egyik bábuskához, s kérdi, honnét jött, s az így felel: - Daleko, daleko!" érezni lehet a hangot.

A legérdekesebb, amit Delacroix pszichológusprofesszor mond, hogy az írásképből eltalálta Illyésről, hogy valahol Kelet-Európában élt, Ausztria és Törökország között. Mert a mozgás, az írás, a járás összefüggő magyarázatát adja az egyéniségnek (erre még kaposi diák koromban magam is ráébredtem). Ezekről az összefüggésekről beszél Vekerdi szerint Lévy-Strauss is a primitív népek étkezési, szeretkezési szokásainak összefüggésében. Fülepben először támad igazi kíváncsiság Lévy-Strauss iránt.

Hanem mestere, Husserl ellen megint kilovagol. A Philosophie als strenge Wissenschaft-ot (Filozófia, mint szigorú tudomány) elintézi öt perc alatt. Könnyű volt neki szerényen a végső kérdéseket félretenni, hisz ha nem teszi, akkor sem tud velük mit kezdeni.

Descartes-ba is belegyalogol. Vekerdi próbálja legalább a leveleit védeni, de Fülep minden eddiginél radikálisabb az ellenkezésben. - Miféle módszeres kételkedés az, mely végül mégis az Istenre ruház mindent? S mi jogon dicsérjük Descartes-tal az Új kor kezdetét, amikor ugyanaz a kétely benne volt már a sötét középkorban, a skolasztikában, Szent Ágostonban is?

Mintha csak tudná, mennyire kínlódunk néhányan (Vajda Kornél már céklavörösre fújta orrát), még hosszabb úton fordul vissza velünk. Andrissal a Mein Kampf ürügyén külön is szót vált. Elolvashatta hát Hitler könyvét. - Ahogy Várkonyban mondják, akinek ez kell, annak éppen jó. Mégis megdöbbentő, hogy ezzel hódítottak el egy népet.

Digitalizálás forrása: Ezer este Fülep Lajossal. [Napló 1947-1970.]

Digitalizálta: Pataki Fruzsina [2014.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.