Előző hónap | Hónapok | Következő hónap
Megvolt Dávid első évnyitója. Egy kis baj is történt: elkeveredett a Toldi moziban lévő többiektől, sírva bukkant föl az üvegajtón kívül. "- Milyen aranyos!" - mondták a mamák.
Egy pozitív hír: Illés Endre is megbizonyosodott arról, miről korábban nálam Domokos Matyi. Az általa is kiválónak minősített Lakatos András bekerül a Szépirodalmi Könyvkiadóba lektornak.
Fülephez menet Vekerdi Laci a buszon köszönt ránk, s milyen lelkes örömmel. A fasorban álldogálókon is érzem az újra találkozás felszabadító hatását.
Fülepnek csak annyi előzetes mondanivalója van: - Olvastam a maga Berzsenyi-versét... szép! Talán adjuk át a szót F. A.-nak. Hát mi volt a legszebb? - Hosszan beszélek a múzeumi emlékekről.
Rembrandt unikum voltáról Fülep szívesen elmélkedik. Elfogadja megállapításomat, hogy Jeremiás kéztartása, a Tékozló fiú-n megfigyelt gesztusok és Saul és Dávid úgy érintik a figyelmes nézőt, hogy szinte beledermed.
Kicsit hosszan, mert fogyhatatlan méltánylással elmélkedünk a képzőművészetről. A londoni Sohóról, a kihívó jelvényföliratokról hallottak fölháborítják az Öreget. - S maga még azt mondta, nem kell megváltoztatnunk Angliáról való véleményünket?! - Megmagyarázom, miért nem. A feltűnősködést (a miniszoknyát is beleértve) Anglia inkább exportálja a kontinensre. Nincs ott nagy keletje semmiféle extravaganciának. Még megbámulni sem illik a csodabogarakat. Jóízűen beszélgetünk az angol vidékről, ahol a legfőbb érték a birka. - Jó, jó az ürücomb, de évtizedeken át mindig csak húst falni!... mert főzni persze nem tudnak...- fakad ki Fülep.
- Nagyon érdekes volt - mondja búcsúzásul, mikor könyveimet átadom neki. Furcsa rágondolni, hogy legközelebb egyhónapos keleti utamról számolhatok be majd.
Kormos Pista könyveimbe mélyedve fogad. Hernádi telefonált az És-ben kötetemről megjelent Faragó Vilmos-cikk miatt. Akár korábban Sík Csaba, ő is belebuktat engem két másik költő lábvizébe. S milyen fölényeskedőn lesajnáló! Kiír kötetemből huszonöt mozzanatos igét, mondván, hogy csonttalan, puha, egyhúrú, monoton verseimben csak itt érzik némi költői egyéniség, valami csekély játékosság. Többet nem tud mondani mentségemre.
Előző hónap | Hónapok | Következő hónap