Előző hónap | Hónapok | Következő hónap
Megjelent Hernádiról szóló esszém a Kritiká-ban. Azon töprengek éppen, hogy adjam át a delikvensnek, amikor gyerekes vigyorral az arcán, nyitott kabátban, viseletes tarka sállal a nyakában megjelenik munkahelyemen. Hogy is mulaszthatná el az alkalmat; természete, nyílt mohósága így diktálta. A barátság tiszta, szép jelenete, ahogy két kolléganőm előtt visszakézzel megölel, ahogy forgatja a számot. - Maga nem azt olvassa - szól rá az egyik lány. - Mit gondol, körül kell azt járni! - S a gyerekes nevetés nem olvad le arcáról. A kályhához dőlve, bennem is van valami gyerekes jó érzés, amit a szobabeliek szemével nézve még megkapóbbnak látok. Oly ritka, hogy az ember ilyen devalválhatatlan módon vállalhat jószolgálatot a barátjáért. És milyen elégtétel az is, hogy cikkem után ott van Bodnár jótállása, ki pár éve olyasmit mondott Sárosi Bálintnak: "- Fodor Bandi az egyetlen ember, akinek energiája, képessége van arra, hogy önálló irodalompolitikát folytasson, de hogy Hernádiban igaza lesz-e, még nem bizonyosodott be." Bálint azt felelte: "- Nyugodt lehetsz, már bebizonyosodott."Most mindenesetre Bodnár engem segít a visszaigazolásban.
Még egy jótettet tudok itthon végrehajtani: Pór Judit biztatására alaposan ráijesztek hezitáló költőtársamra, Latorra: adja már be verskötetét a kiadónak. Szinte megrendülten hajtogatja: e héten elrendezi a kötetet, hétfőn beviszi.
Előző hónap | Hónapok | Következő hónap