1958_03.[3]

Fodor András naplója - 1958. március 5. szerda

Otthon éppen csak ebédelek, megyek az Aczél Györgyhöz készülők közé a Belvárosi kávéházba. Tornait pillantom meg először. Ahá! Tornai igen, Hernádi nem. Minden bizonnyal Csanádi döntött így. Három asztalnál ülnek a többiek: Rákos, Kormos Pista, Konrád, Gyurkó, Czine, Bodnár, Tóth Laci és mások. - Te, Bandi, menjél! - mondja B. Nagy felhúzott szemöldökkel, nekem ugyanis előzetes rövid kihallgatásom van a miniszterhelyettesnél. Rossz előérzettel lépek be hozzá. A múltkor kedvesen mosolygó titkárnő most barátságtalanabb, de meglepő módon felső-tiszai nyelvjárásban beszél. - Aczél elvtárs "u" vonalon telefonál. - Közben már Darvas is jelen van. Együtt lépünk be bosszús arcú vendéglátónkhoz.

- Nincs semmi értelme, nem erről volt szó! - magyaráz Darvasnak. Úgy volt, hogy a küldöttségben ezúttal minden árnyalat képviselve lesz... Ezek után persze alig figyel arra, amit az angol-magyar kulturális (zenei) kapcsolatok javítására vonatkozóan ajánlok. A hangverseny Londonban lesajnált összeállítására van egy kiábrándító summázata: - Nézze, én azt mondom, azt vigyük ki, ami nekünk jó, ne azt, ami nekik... Majd összehozom a kinevezendő londoni magyar kultúrattaséval. - Ennyit értem el. Nem sok, ha hozzászámítom, hogy ez az ígéret valószínűleg csak ígéret marad. [A találkozás az illetékes attaséval nem jött létre. F. A. 1983.]

Szomorú dolog látnom a tanácsteremben elhelyezkedő népes gyülekezetet, ők még nem tudják azt, amit én. Aczél György remekül játssza a felháborodottat. - Hol vannak a kommunista fiatalok: Györe, Csepeli Szabó, Hárs György? Ő megmondja őszintén, nem akarják elkövetni még egyszer azt a hibát, hogy háttérbe szoruljanak azok, akik nehéz időkben a párt mellett határozottan kiálltak. Torkunkon van, hogy éppen a fordítottjától kell félni: új, a korábbinál is gyengébb kurzusirodalomtól. B. Nagy igyekszik mérsékelt hangon megmagyarázni, nincs kifogásunk a megnevezettek személye ellen, de nincs elegendő művészi hitelük. - Ilyen nézetkülönbségeik egymás között is lehetnek - üti el az óvást.

Tóth Laci mondja ki a drámai szituációhoz illő szavakat: - Legokosabb tehát, hogyha mi most elmegyünk. - Aczél, kiből az egyértelmű indulat is kirobban Féja Géza Juhász Gyulát gyalázó Kortárs-beli cikke miatt, aki egy régi vita kapcsán Czinéről is keményen beszélt, szelídebbre fogja hangját. De Konrád is a hazamenés mellett van. Aczél erre a folyóirat, a könyvkiadás lehetőségeit lebegteti meg előttünk. Amikor Tornai Hárs György Magyar Ifjúság-beli versére utal, melyben a költő a firmamentum négy tartócsillagának nevezi ki Csepeli Szabót, Györét, Ladányit és önmagát, nyílt nemtetszését is kifejezi az ilyesfajta álforradalmi elkülönüléssel szemben.

Közben szerény külsejű asszony ül le Aczél György asztalához, elővesz egy blokkot, hogy jegyezgessen. Ő se tudja még, hogy nem lesz mit lejegyezni. Egyszer szól közbe, valami népi példázatot eresztve meg, de nem értjük, mit akar vele. (Sokan csak utólag tudjuk meg, hogy az asszony a művelődésügyi miniszter volt.)

Megint Darvas beszél legreálisabban. Kár, hogy a hiányolt költőket nem hívtuk magunk közé, de megérti, hogy éppen a túlzott alkalmazkodókészségük kelt bennünk gyanút, mi már láttunk ilyen harcos tollforgatókat, akik később jobb híján ellenzékiek lettek.

Félórás együttlét után már sorjázunk is kifelé. Nagy Laci, Csanádi Imre dühöng, nem jönnek többé. Kormos józanul csitítja őket. Sajnos, kiderült, nem tudunk elég politikusan gondolkodni: látnunk kellett volna, hogy a tárgyalás sine qua nonja a kompromisszum. Persze ha a törtetők akarnak diktálni, vissza kell lépni.

B. Nagyot, akit többen vádoltak, Forgácséknál vigasztaljuk. Hernádinak van ott egyedül saját háza tájáról való jó hire. Bán Frigyes "ráharapott" Deszkakolostor c. novellájára, filmet akar belőle csinálni. [ A film nem készült el. F. A. 1983. ]

A mai előadó Vekerdi Laci. Önéletrajzi részletet olvas föl éjfél után egyig. Háttér a soproni erdőmérnöki egyetem (először oda iratkozott be). A szerelemről, majd a negyvenes évek Magyarországáról szóló fejtegetés lebilincselő.

Digitalizálás forrása: Ezer este Fülep Lajossal. [Napló 1947-1970.]

Digitalizálta: Erdős Mónika [2007.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.

Fodor András naplója - 1958. március 23. vasárnap

Pontosan délben jelenkezik Csanády. Hívom ebédre. Jön boldogan, mert már csak 20 forintja van. Ebéd után szó kerül egy irodalmi estről, ahol tisztelettel voltak iránta, még Hárs György is. Hasonlóképpen méltánylóan fordult feléje Ladányi Mihály. Szó kerül a kötet Magyar Ifjúság-ban megjelent kritikájáról. Szerzője, Kalász Marci, Jancsi bögyében van. Az istennek se ismerné el, hogy a hibák emlegetése jogos. Annyira élesedik köztünk a hangnem, hogy kénytelen vagyok ismét alapos fejmosásban részesíteni a túlságos önérzetében mások érzékenységével nem számoló Jancsit. Végül is bevallja, ő nem tud baráti kapcsolatokat a szívében megtartani. Igen, ideje volna összeszednie magát, de még mindig olyan zűrzavaros az élete. Hamar kiderül, honnét kapott töltést beképzeltsége. Moldova olvasta kritikámat, s ugyanazt mondta rá, amit Fazekas Juhász-tanulmányából a Zugligetben Sárközi Mártáék leszűrtek: nem esztétizálni kell, hanem az élet oldaláról vizsgálódni. Pár perc múlva Jancsi is föleszmél: intelligencia nélkül nem láthatjuk tisztán magunkat, s bizony nem az a kötetének fő erénye, hogy "fölvázolta az 56-os állapotokat".

Rááldozom Jancsira egész délutánomat. Valódi szerencsétlensége, hogy nem tudja rendezni életét, s belátom, hogy örökölt tulajdonságain nem lehet változtatni, mégis bízom, hogy használ neki a lelki kezelés.

Éjfél felé hallom a rádióból Schönberg IV. Vonósnégyes-ét. Első műve, ami igazán nyomot hagy bennem. A bartóki kvartettektől a nyelvezet izgatottsága, állandó meglepetései választják el, de ami ott érdekfeszítő - még a meditatív részekben is -, szintúgy megtalálható ebben a zenében.

Digitalizálás forrása: Ezer este Fülep Lajossal. [Napló 1947-1970.]

Digitalizálta: Sajbán Márton [2019.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.

Fodor András naplója - 1958. március 25. kedd

Kormossal megyek le a Kulacsba, azzal a jó reménnyel, hogy beszélgethetünk, de asztalunkhoz telepszik Réz Pál, majd vesztünkre Czibor János. Az utóbbi elkezdi a maga turfszellemü szógimnasztikáját a magyar költők halhatatlansági esélyeiről. E szerint Illyés Gyula = Dayka Gábor; Dsidának, Áprilynak, Takáts Gyulának "csak a füle jutott". Hiszen az utóbbinak iskolája sincs! - És Kalász Márton? - vetem közbe, hogy ne magammal példálózzak. - Rossz! Vacak! - legyinget Czibor. Kalász László, az tehetséges! Igazán kiábrándulhattam volna már ebből az emberből, ki egyik első magasztalóm volt 1949-ben, de öt év múlva azzal döbbentett meg valakit, hogy lehetetlen lénynek nevezett engem a hátam mögött; mégis most bosszant fel mérhetetlenül, ahogy apodiktikusan nyilatkozik, rugdossa le a költőket a Parnasszusról. Ha még találót mond is, habzó verbalizmussal olyan mellékízt ad neki, amiben nincs köszönet. Domokos Matyi, Lator hiába próbálkozik ellenvetéssel. Dühít, hogy ezzel a meddően intellektuális mutatványoskodással kell tölteni az időmet.

Szegény Csanády Jancsi, akit Moldova azzal biztatott, adjon kötetéből Czibornak, írni fog róla az Esti Hírlap-ba... Itt látom, ahogy Czibor átpasszolja a témát Réznek, aki az utcán baktatva kérdi tőlem: - Ki ez a Csanády János, mondjatok róla valamit. Mi a kötete: "Leszállt a dér"?

Egész délutánom, de még az éjszakám is tönkre van téve. Arról álmodom, hogy Réz és Czibor káderezik a magyar irodalmat.

Hangverseny a megbetegedett Ferencsik nélkül. A közönség nagy ovációban részesíti Bartók II. Zongoraverseny-ét

Holnap lesz Bartók születésnapja, de bosszant kicsit a mögöttem ülők kritikátlan lelkesedése.

Domokos Matyinak könnyebben el tudnám magyarázni, mért érdekesebb az I. Zongoraverseny, s miért nem volt jó az 1955. X. 22-i Cziffra György­féle ünnepelt előadás sem. Wehner, a mostani szólista persze minden tiszteletet megérdemel. Viszont Matyi szomszédjának, Vajda Miklósnak köszönhetek ma annyit, hogy keresztapja, a jelenlegi operaigazgató Palló Imre figyelmét föl akarja hívni a The Rake's Progress-re. Szeretné, ha rendelkezésére bocsátanám a lemezeimet (aligha van még meg valakinek Pesten), és ismertetném az operát. Szívesen, sőt ha remény lehetne a bemutatására, a szöveg költői fordítását is szívesen vállalnám. Colin többször bíztatott ilyesmire, nem gondoltam, hogy valaha is esélyem lehet a puszta lehetőségre. [Stravinsky operáját 1980 tavaszán Budapesten mutatták be Róna Frigyes szövegfordításában "Léhaság útja" címen. F.A. 1983.]

Digitalizálás forrása: Ezer este Fülep Lajossal. [Napló 1947-1970.]

Digitalizálta: Bata Zsófia [2007.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.