1954_02.[1]

Fodor András naplója - 1954. február 3. szerda

Fordítgatok, Sárika ebédet főz rezsón, azaz főzne, de nincs villany. Csodálatos ez a nyomorúság! Napok óta nincs gáz egész Budapesten. (Basch is a mi rezsónkat kérte el több ízben.) Korlátozták a vonatforgalmat. Csak 1-1 vonatpár közlekedik minden vonalon.

Egyenest a Szépirodalmi Kiadóba Megyek. Domokos Matyival már a lépcsőházban találkozom. Mondja, hogy Juhász megírta jelentését kötetemről.

Ahogy olvasom a rólam fogalmazottakat, a legfurcsább azt a fiktív személyt tudomásul venni, akihez Ferenc érveit igazítja. Mert nem föltételezem, hogy saját költői, emberi elvei miatt ennyire szigorú. Igazából csak az bosszant, hogy valamiféle vonalas parvenüséggel bírálja Bartók-versemet (hiányzik belőle a Concerto-ra, a III. Zongoraverseny-re való utalás, e művek méltatása, melyekben Bartók hazafisága a jelenbe mutat). Igaz, emellett nagyon sok jóindulatú falazás van a jelentésben, sok hivatkozás realista látásmódomra, és a kiadásra alkalmasság folytonos hangoztatása. Furcsák persze az olyan kitételek, hogy nem ismerem eléggé az életet, hogy zárkózott vagyok, mesterkélt objektivitásra törekszem, s félek a szerelemtől. Honnan veszi ezt a véleményt ő is. Kormos Pista is? Sokkal kevesebb élményük van az igazi szerelemről, mint nekem. A "héja-nász" tőlem csakugyan idegen, de akkor ismerjük be, hogy elemi különbség van két temperamentum, két lehetséges fölfogás között.

Summa summarum: én most kevesebb esélyét látom kötetem kiadásának, mint korábban, de Matyi és Vas Pista derűlátó.

Délután Varga Pistáéknál kötök ki. Odajön Sárika is, Mészöly Miklós is. Hosszú teázás közben a szóvarázsló Miklós érdekes gondolatokat fejt ki Európa válságáról s a jelenkori atomkrízis szörnyűségeiről. Igaza van, hogy az el nem sütött fegyverek, az ólomkazamatákban tartott atombombák kölcsönös terrorja véget vethet azoknak a háborúknak, melyek bizonyos mértékig tisztítólag hatottak az emberiségre. Azzal viszont nem értek egyet, hogy az Orwell-féle falansztertől kellene félnie az emberiségnek. Arra már a Szovjetben is rájöttek, hogy ott nem lakhat a jövő.

Digitalizálás forrása: Ezer este Fülep Lajossal. [Napló 1947-1970.]

Digitalizálta: Mercier Athena [2017.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.