Előző hónap | Hónapok | Következő hónap
A tegnapi Kodály-díszhangverseny után most a Háry-val találkozhatom. Izgalmas alkalom, merthogy még nem láttam, nem hallottam. A nyitányt hosszúnak, helyenkint unalmasnak találom, de ami a színpadon történik, első perctől fogva tetszik. Mennyi humor, mennyi jó íz! Palló a főszerepben elragadó. Ahogy megjelenik, ahogy jár! Én a kicsit szorított, sírós, mégis férfias hangját, talán másokkal ellentétben, szeretem. Intonációja már nem olyan biztonságos, mint a régi lemezeken, de meggyőző játékával ezt is feledteti. Amikor például orvosságot ajánl a "podegrára . . ."
A szünetben Domokos Matyi, Aki Szegeden statisztált valaha a Háry-ban, a második felvonással kecsegtet. Csakugyan, a csata például remek. Ahogy Háry nyesi az ellenséget, ahogy Napóleon rimánkodik a szaxofonszólóra, ahogy Örzse és Mária Lujza kétfelől cibálják Háryt, no és a fergeteges toborzó! Nem csoda, hogy a felvonás után akkora a taps, hogy Kodálynak ki kell mennie a színpadra. Két legény vállára is kapja. (Révai serényen tapsol az ünnepi páholyban. Mondják, megkérdezte az ünnepeltet, mi a három kívánsága. Kodály így felelt: - Nincs kívánságom.)
A szünetben alaposan kibámuljuk magunkat. Minden nevezetességet megmutatok környezetemnek. Kipróbált tulajdonságom, hogy ránéztiből el tudom találni, ki kicsoda, akkor is, ha még sose találkoztam vele. Sorban megnevezek számos nevezetességet Szabó Ferenctől Oláh Gusztávig.
- És ki az a turanoid pofa? - kérdi Dóra. - Az, kérlek, Kostyál Kálmán balatonboglári ügyvéd. (Ilyen poén persze nálam is ritkán adódik.)
A harmadik felvonást is nagyon élvezzük. Matyi megfigyelte, hogy a Felszántom a császár udvarát dalt Palló Egyenesen Révai páholya felé fordulva énekelte, minekutána ő a fölcsattanó tapshoz nem is járult hozzá.
Két detektív között vonulunk ki a hópelyhes éjszakába.
Előző hónap | Hónapok | Következő hónap