Előző hónap | Hónapok | Következő hónap
Domokos, Lator jelen van az épületben, s bár mindhárman csak virtuális lakói vagyunk a Kollégiumnak, erről az összeesküvésről sem tudhat senki, hogy a hétvégét együtt töltjük az én hátországomban. Ezért külön-külön indulunk le a villamoshoz.
A vonaton már érzik rajtunk a nagy fölszabadultság. A fiúk tréfásan becsmérelik a Dunántúl szépségeit, kiváltképp a Balatont, de amikor meglátják a hűvösen elnyújtózó tavat, eláll szemük, szájuk. - A mindenit, ez csakugyan szép!
Fonyódra épp alkonyodáskor érkezünk. Kivezetem barátaimat a mólóra. A tó Keszthely felől olajos fényű, s úgy gyűrődik felénk, mintha egyenest az ég alja bocsátaná erre. Fölötte még sárgás az ég. - Mintha Natasa pulóverét öltötte volna föl - jegyzi meg rá Matyi. Én is tele vagyok a nyár Sárikás emlékeivel: itt ült, itt nézett rám, itt feküdt a kövezeten. A legemlékezetesebb padnál pillanatra le is telepszem.
A Tótiba menő vonat kocsijában egy hölgy ül mellettünk, verskötettel a kezében. Tüstént kiderítjük, hogy Kopányi György Garabonciás-át olvassa. No több se kell nekünk. Idézgetni kezdünk különféle pécsi költőktől. Én éppen Kopányitól is tudok: "Halászember köszönti így halát... " Szomszédnőnk felettébb zavarban van, nem jut előbbre az olvasásban, míg - szerencsére hamar - le nem szállunk.
Laci sógorom az állomáson, a fehérnépek a kapuban várnak ránk. Kiadós vacsorával vígan vagyunk. Nekem külön ünnepi öröm, hogy kezembe adják Colin levelét. Elemzi benne róla is szóló Tavaszi napok című versemet. "Most többször olvastam, és úgy érzem mintha valamit látok benned, amit sose vettem észre személyedben... Tudom például, hogy én is sok örömmel szoktam nézni a fűzfákat, hogy én is láttam azt amit te láttál Badacsonyban. De az én benyomásaim soha nem lettek eléggé tiszták arra, hogy kifejezésre valaha jussanak. Nagyon szépen élesíti bennem Badacsonyi emlékeimet... Újra élvezem azt a csodálatosan szép élményt, csaknem minden részletre emlékszem, és újra elhatároztam, hogy minden áron vissza megyek Magyarországra." [Ez csak öt év múlva sikerült. F. A. 1989] Jobb propagandát nem is találhatnék vendégeim Badacsonyba fölkészítéséhez. Fölolvasom nekik Colin megható zárósorait is: "...először tudtam úgy élvezni egy magyar verset, mintha megértettem volna benne minden szépségét, mintha egyszerre valami eddig elzárt szellemi világba találtam volna ajtót. Elképzelheted mit jelent ez nekem."
Egyébként ahogy múltkor Bergről, most Schönbergről ír hosszasan, és valami "portrészerű képet" kér tőlem.
Előző hónap | Hónapok | Következő hónap