Előző hónap | Hónapok | Következő hónap
Kora reggel Imre káromkodására ébredek:nem csörgött az ébresztője, lemaradt a gyorsról,amivel Sümegre kellett mennie. Később Rudi káromkodását hallom, ő a Füleppel való kiállítás nézéshez kapkodja össze magát. Nem követem, mert esik az eső, és még nem vagyok egészen rendben.
Lator jön az ágyamhoz, közli, sikerült nyélbe ütni kötete kiadásának ügyét. Jövő hónapban esetleg már készen is lesz az Őserdő. És csak 900 forintba kerül összesen. - Most már csak neked kell előrukkolni, Bandika - szól Laci minden fölényeskedés nélkül. Nem is bánt engem, hogy elmaradok tőle, hisz két évvel idősebb nálam, neki jár az elsőbbség.
Délután mégiscsak megnézem az elszalajtott Nemzeti Szalonbéli kiállítást, a franciaországi magyar, francia és a spanyol köztársasági művészek bemutatkozó tárlatát.
Első rápillantásra izgalmasnak látszik a kínálat, de aztán unalmassá válnak a variálatlan absztrakt képek. Braque egyik rajza, Gromaire, Laurens négy rézkarca jó, de Herbin stilizált vászna bizony üres.
Léger is semmitmondó, bármely "hangosak" a formái. A spanyolok közül, persze, kiemelkedik Picasso és Vines Pablo. A magyarok szép számmal szerepelnek; de sok a gyatra kompozíció. Czóbel, Csáky, Boethy, Kolosváry, Pór Bertalan, Székely Kovács Olga dolgai a legsikeresebbek. A katalóguson ez áll: "A franciaországi magyarok demokratikus egyesülete képzőművész csoportjának rendezésében." Elgondolkodtató. És vajon mikor jöhetnek legközelebb? Ennek a stiláris szabadságnak itt évad végi jellege van.
Megint szemináriumok közti versengés zajlik, méghozzá Lutter maga pontoz. Ismét a Mihályi-szeminárium győz. Talán érdemtelenül, de mit számít ez most. Holnap reggel mehetünk haza. (Már akik mehetnek.) Domokos emlegeti, jó lenne, ha visszajövet is egy szobába kerülnénk. Én is szólok iránta megnőtt rokonszenvemről, írunk majd egymásnak.
Előző hónap | Hónapok | Következő hónap