1946_10.[1]

Fodor András naplója - 1946. október 20. vasárnap

Lengyeltóti - Fonyód - Badacsony

Fél 8 után ülök kerékpárra, s a még önállóan soha meg nem tett utat kerekezem végig Fonyód irányába. A berényi temető mellett egyszerre fölzsonganak az emlékek.

Megnevezhetetlen és tárgyhoz kötött érzések járkálnak bennem. A tárgyak: részint, amit látok, s amiknek alakját ezek idézik fel bennem, cséplőgép, ökrösfogat, traktor, de legfőképp, mintegy az értelme és lényege ezeknek. Tudom már, amint megyek be a pusztába, hogy, ha valaha "térképet írok" életemről, ennek abban igen fontos szerepet kell játszania. Itt minden tárgyhoz, képhez kötődik egy-egy élményem. Kérdés, lehet e több az én élményvidékem más tájnál? Igen, mert azzá tehetem, s van hozzá erőm.

Amitől félek, hogy Takáts nincs is otthon, nem válik be, igaz, készül elmenni Badacsonyba. Nellivel lelkesen fogadnak, s ajánlják is, menjek velük Tatayékhoz, majd este fél 6-ra megjövünk, s itt aludván mehetnék reggel Kaposvárra egyenesen. Ezt a tervet nem fogadhatom el, csak úgy, ha már a fél 3-as hajóval visszatérek, de így is megtelefonáljuk, t.i. délre ígértem magam haza.

Viharkabátban, fél 10-kor ülök Takátscsal a Csongoron. Mondja, hogy a Sorsunk-hoz küldött három versemet a közeljövőben lehozzák. Én az iskoláról beszélek, igazgatónk önkényeskedéseiről, Ifjúság Fórumáról, önképzőkörről. Gyula Kereszturyról, Veres Péterről, Kovács Imréről. Ez utóbbit nagyon dicséri, amire rá is szolgált szavai után, melyeket a Válasz újraindításának bejelentése mellett szólt, az elhallgatásra ítélt magyar írók "azért is megszólaltatásáról", a tized-huszadrendű írók lehetőségeinek ellensúlyozására.

Jó magasra mászunk, míg a turista menedékházat elérjük. De onnan aztán valóban gyönyörű a vidék. Lent a káprázatos színhatású zöld síkság, a Szigligeti hegy lába előtt...

Az üvegajtón betekintve közli Gyula: Á, itt vannak Egryék! Valóban, látom Egryt és feleségét, s a különös házaspárt, Tatayt és parasztlány feleségét. Tatayt másnak képzeltem, de Egryné látszólag megfelel a művészfeleség "szabványnak". Közelebbről kitűnik, hogy nem gőgös, nem arisztokratikus, kedves és művelt asszony. Egry, -ahogy neje mondja: Jóska- morgolódik a kékre mázolt, magyaros bútorok miatt.

Az egyik emeletes ágyas, fűtött szobába vonulunk, kialakul a társalgás, főleg a politika körül. Néha-néha belekapcsolódom én is, de ez természetesen kockázatos, főként, hogy olyan bíráló szem, fül és szinte mosolyképtelen arc figyel a 18 éves fiúra, mint Egryé. Az öreg különben meg-megereszt néhány szellemes mondást, amin Gyula nagyokat nevet. Egry gondolkodásának kiismerésére jó támpontot ad ez a néhány óra, s Tatay is bizonygatja magát szememben. Kár, hogy közelebbről nem érintkezhettem vele, s, hogy egészen kellemetlen módon kellett megszakítanom az ebédet, futva a hajóállomásra.

Erősen fúj a szél a Balatonon, bemenekülök a fedett részbe. Fonyódon Meglátogatom Cséplőéket, majd elkérem kerékpáromat, s hazahajtom.

Itthon erősen fájó fejjel tanulok, végre béfejezem azt a nyavalyás époszt, és Kalevalát olvasok.

Digitalizálás forrása: kéziratos napló (1945-1947) / A somogyi diák.

Digitalizálta: Fodor János [2006.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.