Kötetben:
Meggyfa (1992.)
Kattintson a kék négyzeteken a kéziratsor kijelöléséhez.
Kattintson a kéziraton a végleges szöveg sorait keresve.
Kattintson a kötetcímre a tartalomjegyzék betöltéséhez.
Szerzői jogi nyilatkozat
Mindig a hajnalok a legjobbak, a legrosszabbak, mikor egy titkos óramű felrobbantja bennem az álmot, s száll, hull körém formák, szinek magvából kiforogva, a részecskéiben kitáguló világ. Valdáji csengettyűkként, egymásba visszhangozva hosszan kápráztatják agyam, hogy amit nappal számlálni se győz: mennyi halandó testtelenhez van fogható köze, mennyi kötődés, tartozás, kínra, gyönyörre mennyi boldogtalan követelés! De vétket, önzést, lelkifurdalást feloldozva magamban, megadok mindent, megadok… Még jó, hogy a tetők alatt szeretteim szép csöndesen alusznak, ezt a tilalmas egzaltációt, ezt a tobzódó önárusítást, húnyt szemhéjuk alatt nem veszik észre… De aztán, megint a befele maró kilúgozottság. Csontok, idegek csikorgó pántjai. A reggel kihívó szuronyai közt a mozduló test merev kalodája.