Kötetben:
Elveszett évszak (1987.)
Kattintson a kék négyzeteken a kéziratsor kijelöléséhez.
Kattintson a kéziraton a végleges szöveg sorait keresve.
Kattintson a kötetcímre a tartalomjegyzék betöltéséhez.
Szerzői jogi nyilatkozat
Kabátom nyitott szárnya fehérlik, lobog a nyári sötétben. Árkok, sinek, sorompók, lakatolt kertek, néma házak. Időből, térből kiszakadt kisértet, ki vagyok én, mivégre lábalok itt a gazdátlan éjben? Emberek voltak-e, vagy a jövő lefosztott, rángó bábfigurái, kiket imént a szaggatott lidércfény káprázatában harsonák, dobok fel-feltoronyló robajai közt ugrálni láttam arcok, szavak nélkül? Korbácskötegként csapkodva, miféle névtelen indulat döngölte, verte ránk az új apokalipszis hullámdörejét? Egy férfit kísérek haza. Részeg, de sebzett józanul, füvek, fák, jázminbokrok illatában egyre az elvesztett földet idézi, ahonnét származtunk, ahonnét nem tudott elszakadni, ahol rokonként ismerhették egymást őseink. Fogom a karját, vezetem. Nyitom a kertkaput, az ajtót, leültetem az asztala mögé. S ahogy panaszos-hálás tekintetét arcomon érzem, oly abszurd hihetetlen, hogy szavak nélkül is közös nyelvet beszélünk.