Káin bélyeg

       
           
     
       

<< vissza

 

Vérsóvár kedv ez, tudom már.
Csúz rejtõzik bennem,
és alant csonka torokgyík lappang.
Nem csoda tehát,
majdhogynem érthetõ.
Kedvem egyre redõzik,
és alkalomadtán ellenszegül.
Vérsóvár, vérsóvár, jaj, nagyon az.
Öregszik a moraj, a zúgás fülemben,
és ivadékai, lám, vaskos ivadékok.
Sértések, káromkodások.
Vérsóvár mind, vérsóvár.
Hajthatatlan vagyok,
tán napról–napra jobban.
Arcomon, akárha ágyvászon
rajzolta gombolyag lenne,
Káin bélyeg.