Káin bélyeg |
|||||
![]() |
|||||
<< vissza |
|||||
Vérsóvár kedv ez, tudom már.
Csúz rejtõzik bennem,
és alant csonka torokgyík lappang.
Nem csoda tehát,
majdhogynem érthetõ.
Kedvem egyre redõzik,
és alkalomadtán ellenszegül.
Vérsóvár, vérsóvár, jaj, nagyon az.
Öregszik a moraj, a zúgás fülemben,
és ivadékai, lám, vaskos ivadékok.
Sértések, káromkodások.
Vérsóvár mind, vérsóvár.
Hajthatatlan vagyok,
tán napról–napra jobban.
Arcomon, akárha ágyvászon
rajzolta gombolyag lenne,
Káin bélyeg.