Esõcsíkok

       
           
     
       

<< vissza

 

Áginak

Talán csak egyedül detonációra nem.
Szivárgásra, eresztésre még,
ahogy mondják. Celofán esőcsíkokra.
Talán csak egyedül erre nem
gyanakodtam,
detonációra. Hogy robbanóanyag
szundikál a bél koszos udvaraiban
valamerre, vagy a epe macskaköves
sikátoraiban valahol.
Eldönteni nem tudom.
Hogy leúszik majd, akárha uszadék
fa lenne, arra volt reményem.
Aztán szuvasodott az is. A hónapokkal.
Színe ment húscafat lett,
egérfogóban, a kredenc mögött.
Talán csak egyedül erre nem.
Hogy úgy lököm ki, mint ahogy rúgok
a zuhanós álmok végén.
Hogy búcsúztatni sem fogom,
mert elég, elég annyi, hogy belém karolj.