A tanulmány rendkívül érdekes kérdéseket vet fel a kommunikáció és a gondolkodás kapcsolatáról, a technológia emberi létre való hatásáról, a kezdeményezés és passzivitás kérdéséről, a tudásról és a tanulásról.

Alapvető kérdésként tünteti fel a külső és belső gondolkodás ellentétét. A “külső felfogás” ( centripetális felfogás ) szerint a külső beszéd megelőzi a belső gondolkodást, elsődleges forrásként jeleníti meg a kommunikációt. A belső kiindulású ( centrifugális ) felfogás ezzel szemben a belső gondolkodást tekinti a közlés létrehozójának. A két elmélet mai vonatkozása az e-közlés: itt a felhasználókat és a teremtőket ez alapján is megkülönböztethetjük - a használók a centripetális gondolkodás útját követik, míg az alkotók a centrifugálisat.

A tanulmány több tekintetben is vizsgálja az új technológiák, az új kommunikációs lehetőségek hatását a mai ember életére: a kezdeményezés és passzivitás, a szabadság és függőség, az elidegenedés kérdéseit vizsgálja. Az Internet, az elektronikus levelezés ugyanis nagy szabadságot és sok kezdeményezési lehetőséget nyújt, ugyanakkor egy virtuális világba vezet bennünket, melynek könnyen “áldozatai” lehetünk, ha nem akarunk visszatérni a valóságba.

Felveti azt a kérdést, hogy – amint az írás megváltoztatta a gondolkodás architektúráját, azaz megismerési rendszerét - az új, hálózati tudás is új architektúrához vezet-e majd. Ennek keretein belül vizsgálja a tudás, a tanulás jövőbeni szerepét és lehetőségeit.

Ami az első nagy témát, a gondolkodás és kommunikáció kapcsolatát illeti, szerintem a két felfogás szorosan összefonódik, egyszerre és egymást kiegészítve vannak jelen az életben. Nem tudni, hogy a beszéd, az írás kialakulásakor mi is történt pontosan, illetve melyik előzte meg a másikat. Annyi bizonyos, hogy – amint azt Nyíri Kristóf Hagyomány és szóbeliség c. írásában olvashatjuk – csak az írás létrejöttével vált lehetővé a gondolat pontos rögzítése, reprezentációja. Nyíri a hagyományok terjedésének útjait vizsgálja eme cikkében: milyen formái, fajtái vannak a hagyományoknak, illetve azon belül is a szóbeliségnek.

Véleményem szerint nem érdemes a két felfogást egymással szembeállítva azon vitatkozni, hogy melyik fontosabb, melyik volt előbb, hiszen mindkettő egyformán jelentős. Ahogy a cikkben is olvashatjuk, az alkotók az egyik, a felhasználók a másik utat követik, tehát mindkét felfogás érvényesül. Ami pedig az új technológiák, a hálózat szerepét illeti ebben a témában, a cikk végén remek összefoglalást találunk – az új közlési módok új kérdéseket vetnek fel, ezzel új belső világot építenek; és a tudomány feladata ennek megismerése, felfejtése – pontosan az új eszközök segítségével.

Az új közlési módok emberre gyakorolt hatása nagy vitákat kavar és fontos kérdéseket vet fel ma is. Igaz, hogy óriási lehetőségek tárulnak fel előttünk, és szabadon használhatjuk őket, ugyanakkor ez veszélyeket is rejt magában. A hálózati visszaélések, személyiségi jogok megsértése, feltörések visszatérő témák. Ami azonban ezeken kívül még közvetlenül érinthet minden embert, az a függővé válás, valamint a virtuális valóság által elveszíthetjük realitáskontrollunkat. A számítógép világába menekülünk a valóság elől, és ez nagymértékű elidegenedést von maga után.

Michael Strangelove: A nélkülözhetetlen Internet - A virtuális kultúra kialakulása és az elektronikus Gaia létrejötte http://kvtr.elte.hu/tanf/strangel.html

http://www.mek.iif.hu/porta/szint/tarsad/filoz/hagyom.hun