A releváns információk hajszolásában mind jobban széjjelfolyó koncepciók, az információs zsákutcák, a hiteltelenség és a technikai zűrzavarok árnyékában nagyfokú bizonytalanság és gyanú lengi körül az internetet felhasználói körökben. A képzőművészet[1] és az internet kapcsolatát vizsgálva pedig különösen hajlamosak vagyunk előítélettel közelíteni a témához, hiszen megmérhetetlen kategóriák és nagyon is mérhető paraméterek találkozásánál szemlélődünk. Mégis érdemes figyelemmel kísérni az eseményeket, hátha tanúi lehetünk a tudomány és a művészet valamilyen újfajta egyesülésének. E tekintetben több alkalommal, laikus módszerekkel végeztem kereséseket az interneten, melyek eredményeit nem az informatikus, inkább a képzőművész szemszögéből vizsgáltam.
A népszerű startlap.hu tematikus lajstromában az üzleti szempontú rangsor legalján (!) található a kulturális és művészeti címjegyzék. Innen azután tessék-lássék rendszerbe szedett címek halmazaiba kerülhetünk. Intézményi szempontból megtekinthetjük a nagyobb hazai és külföldi múzeumok és képtárak honlapjait ( Nemzeti Múzeum, Nemzeti Galéria, Louvre, Tretyakov, stb. ). Természetesen az intézmények anyaguknak csupán töredékét mutatják be. A Szentendrei Művészek Galériája földrajzi szempontú gyűjtemény, a Web Művészeti Galéria viszont az időben jelöl ki sajátos határokat ( 1150-1800-ig ). Összefoglaló jellegű és teljességre törekvő weboldal a Képzőművészet Magyarországon, mely művészettörténeti és informatikai tekintetben a legigényesebben szerkesztett nemzeti emlékgyűjtemény. Nem véletlenül : fenntartója a KFKI.
Monografikus jellegű, egy közismert képzőművészt bemutató oldalak is akadnak szép számmal, mint az Escher, vagy a Cencz János Galéria, de dilettánsok saját műveivel is gyakran találkozhatunk ( Evelino ). Műkedvelők virtuális gyűjteményeire jó példa az Olga's Gallery, mely igen gazdag és jól strukturált anyagot mutat be. Külön csoportban sorakoznak az ún. "valóságos galériák", melyek fizikailag létező galériák digitális vetületei, ilyen a Várfok vagy a Tölgyfa Galéria. Viszonylag új vállalkozás a Kortárs Magyar Festőművészek portál Kucsera György gondozásában, ahova bárki elküldheti digitalizált képeit és ingyen megjelenhet ott.
A startlap.hu-n kívűl egyéb linkgyűjteményekre is eljuthatunk, ahol újabb galériák tucatjaira lelhetünk ( galeria.lap.hu, képzőművész.lap.hu, betűrendes művésznév-adatbázisok ) és végső soron akaratlanul is rokon témájú, de nem kívánt oldalak kásahegyébe sodródhatunk.
Itt fontos még megemlíteni az elektronikus publicitás lehetőségét. Az ismertté válásnak a művész számára döntő jelentőségű folyamatát gátló fizikai és financiális tényezők a világhálón csökkennek és demokratikusabb játékszabályok körvonalazódnak. Ha mint képzőművész be kívánunk mutatkozni a világhálón, választhatunk a fizetős elektronikus reklámügynökségek és az ingyenes lehetőségek között. Az Internet ilyen módon az információhoz jutás mellett a publicitás demokratizálódását is elősegíti.
Az egyetemes képzőművészet bemutatása tehát megtörténik az interneten, ám ha komolyabb igényekkel közelítünk, akkor alapvető problémákba ütközünk. Ilyen megoldásra váró probléma a teljesség hiánya, az esetlegesség, az önkényes, netán üzleti alapú struktúráltság, de gondot jelent a szűrés hiánya is, ami megengedhetetlen egy hagyományos gyűjtemény esetében, ahol a rendszer működtetői bizonyos mértékig kezességet vállalnak az információk minőségéért és hitelességéért. Ráadásul meg kell küzdeni olyan technikai nehézségekkel is, mint a dokumentum formátumok kaotikus szaporodása, az inkompatibilitás, a korlátozott adatátvitel, és általában a technológiák gyors és indokolatlan változásai, melyek hátterében legtöbbször üzleti érdekek állnak.
E negatívumok mellett azonban az internet mégiscsak értékes képzőművészeti anyagot hordoz és rögtön felmerül a kérdés, mit kezdhetnénk mi ezzel? A képanyagban való tobzódáson túl érzékelhető-e a képi információözön hasznosulása például a közművelődés vagy az oktatás terén? Ha csak az oktatást vesszük, kiemelhetjük azokat a képzőművészettel foglalkozó tudományokat, melyek tárgyuknál fogva fokozottabban igénylik a képi látásmódot és az ikonografikus dokumentumokat. Ilyen tantárgy a vizuális kommunikáció, a művészettudomány és a művészettörténet, de ide vehetjük az általános- és középiskolai rajz és műelemzés tárgyakat is. A korszerű információhordozók és az internet kínálta mediatizálás lehetősége e területeken jelent(het) hathatós multimédiás támogatottságot, leginkább a prezentáció és a távoktatás tekintetében. Sajnos a kézenfekvő alkalmazásoknak még vajmi kevés jele észlelhető a gyakorlatban, holott a vízualitásra épülő diszcíplinák nem csak az oktatás, de a kutatás területén sem engedhetik meg maguknak a kizárólag nyomtatott képanyagra utaltság arisztokratikus fényűzését avagy nyomorát.
A fentieken túl szólni kell még a képzőművészet másfajta internetes megjelenéséről is. Ha a webdizájnt vagy a multimédiás kreációkat nem számítjuk, akkor megállapítható, hogy a képzőművészet mint tevékenység és az internet mint médium még nemigen léptek kölcsönhatásba egymással, vagy ha mégis, akkor ez még nem érzékelhető felhasználói szinten. A világháló talán még túlságosan friss dimenzió ahhoz, hogy a képzőművészettel magasabb szinten fuzionáljon. A képzőművészet egyelőre csak mint kulturális fórumot vagy mint virtuális piacteret veszi igénybe az új lehetőséget. Ennek oka az lehet, hogy mindezidáig az ötletekhez és az igényekhez szerkesztettük hozzá a kívánt technológiát, de mára a technikai fejlődés sebessége olyannyira felgyorsult, hogy pillanatnyilag gondolkodásunk kullog a már megvalósult fejlesztések után.