Haász Antal
Könyvtár/Informatika szakirány
Kieg., levelező tagozat
II. évf.


Könyvismertetés



Yoneji Masuda: Az információs társadalom, mint posztindusztriális társadalom.- Budapest, OMIKK, 1988.



A szerző előfeltevése szerint, az emberi kultúra egy átalakulási időszakba lép (a könyv a 1980-ban íródott), amely az ipari társadalomból az információs társadalom (posztindusztriális) felé vezet. Szándéka szerint ennek a majdan megvalósuló új társadalmi formának a szerkezetét, jellemzőit vázolja fel mûvében Masuda professzor, aki a japán számítógépesítés egyik kezdeményezője, "Az Információs Társadalom Terve: Nemzeti cél 2000. Év felé" projekt menedzsere.
Japánban az 1970-es évek elején kezd körvonalazni egy társadalmi felépítés képe, az információs társadalom megvalósíthatóságának terve.
Az információs társadalom "az anyagi javak bőséges fogyasztása helyett az ember intellektuális kreativitását virágoztatja fel."
"Az információs társadalom terve - nemzeti cél a 2000. Év felé közeledve" címû projekt alapján az információs társadalom főbb intézményei, szerkezeti felépítése:
Közigazgatási adatbank: ennek lényege a közigazgatási adatok megszervezése, tárolása, majd szétosztása.
Számítógépesített városok: amelyben az ember társadalmi életének legfontosabb területei, tevékenységei, funkciói (tömegtájékoztatás, közlekedés, bevásárlás, egészségvédelem stb.) automatizált lenne.
Számítógép - központú oktatás: ebben sor kerülne egyrészt az iskolai adminisztráció munka racionalizálására, oktatástudományi központok kialakítására, egyéni oktatási módszerek kidolgozására.
Környezetvédelmi rendszer: ennek részét képezik, mérési, riasztó és ellenőrző rendszerek.
Tanácsadó testület: állami és magánkézben lévő tanácsadó testületek központja, amely köré számítógépes infrastruktúrát és oktatási központot kell szervezni.
Vezetési információs rendszer bevezetése: célja a kisvállalatok korszerûsítése.
Munkaerő-átképző központ: tanácsadó szervek, a középkorú és idős emberek átképzésének szervezésére.
Számítógépesített béketestület: a fejlődő országok gazdasági támogatására hoznák létre.
A szerző néhány a projekt alapján mûködő modellt is bemutat. Tama CCIS, HI-Ovis (Japán), TELIDON (Kanada), TERESE (Svédország), amelyeket információs városokként definiálhatunk.
A szerző a "Milyen lesz az információs társadalom?" kérdésre az ipari társadalom és az információs társadalom összehasonlításával próbálja megválaszolni. Nézzünk néhány alapvető jellemzőt és különbséget a két társadalmi forma tekintetében, amelyek érzékeltetik a filozófiai, világszemléletbeli különbségeket is:
Az ipari társadalom legfontosabb technikai újítása a gőzgép volt, amelynek fő funkciója az emberi fizikai munka helyettesítése volt, ezzel ellentétben az információs társadalom fő célkitûzése az emberi szellemi munka helyettesítése lesz, amelynek alapja a számítástechnika lesz.
Az ipari társadalomban a gőzgép feltalálása után lehetővé vált az anyagi termelőerő gyors növekedése, míg az "információs forradalom" az információs termelőerő gyors növekedését fogja eredményezni.
Míg az ipari társadalomban a "korszerû gyár" lett a társadalom szimbóluma, addig az információs társadalom szimbóluma az "információs közmû" (amely információs hálózatokból és adatbankokból áll) lesz.
Az ipari társadalomban a húzó iparág a gépgyártás, vegyipar, az információs társadalomban a intellektuális ipar lesz, amelynek magja az ismeretipar.
Az ipari társadalomban a társadalmi tevékenység legfőbb eleme a vállalkozás, az információs társadalomban az önkéntes közösség lesz.
Az ipari társadalmat elsősorban a magánvállalati rendszer jellemez, az információs társadalmat, önkéntes civil társadalomként képzelhetjük el.
Az ipari társadalom alapvető célja a társadalmi, gazdasági jólét volt, az információs társadalomé a "egy értelmes élet élvezete" lesz.
Az ipari társadalom politikai rendszere a parlamentáris demokrácia, az információs társadalomé a részvételi demokrácia.
Az ipari társadalomban a fizikai igényeket kielégítő anyagi javak a legfontosabb társadalmi értékek, míg az információs társadalomban a "valóra váltott célok nyújtotta kielégülés keresése" válik fontossá.
Az információs társadalom megvalósulását érintő kérdés kapcsán a szerző kifejti, hogy az a számítógépesítés fejlődési fokain keresztül fog kialakulni. A négy fejlődési fokozat (tudomány számítógépesítése, a vezetés számítógépesítése, társadalom számítógépesítése) utolsó állomásaként az egyén számítógépesítése fog megvalósulni, amely során mindenkinek lehetősége ember-gép rendszerektől származó információk használatára, problémák megoldására.
A számítógépesítés fejlődését az információs tér szempontjából is megvizsgálja a szerző. Ennek során annak folyamatos bővülését lehet megállapítani, amely a korlátozott tértől (pl. számítógép alkalmazása izoláltan, egy háztartásban), az országos-körzeti téren keresztül (pl. vállalati információs hálózatok) a globális térig tart, amelyben az egész világon elérhető lesz az emberek számára az információs szolgáltatások széles választéka.
Az információs társadalom a számítógépes-kommunikációs technológiára alapozódik. Mi jellemzi a számítógép mûködését, információ előállító jellegét?
Elsőként az információ tárgyiasításáról lehet beszélni. Az információ első tárgyiasítását (az információ elválasztása az alanytól) az írás megjelenése tette lehetővé. A másodlagos tárgyiasítás a könyvnyomtatással következett be, majd a harmadik szint az információ elektronikus feldolgozásával valósul meg. "Ezen a szinten megkezdődik az információ gépi előállítása, és megvalósul az információ teljes tárgyiasítása."
Második tulajdonsága, hogy bonyolult kognitív információkat képes létrehozni. A fogalom olyan információt jelent, amely logikus és cselekvés-szelektív. A logikus egy cél meglétét jelenti, a cselekvés-szelektív pedig, hogy az információ alapján kiválasztható az adott cél megvalósításához szükséges legmegfelelőbb cselekvés. Harmadik a hálózatos információ-átvitel, amelynek révén egy nagyobb térségben, sok ember között alakulhat ki kapcsolat.
A számítógépes-kommunikációs technika fejlődése, kényszerítő erejû társadalmi változásokat fog előidézni. Ennek főbb pontjai: az emberi szellem munkájának helyettesítése, automatizálása, a tudás létrehozása, és a rendszerinnováció, amely további politikai, gazdasági változásokat idéz elő. Ezek közül az oktatást érintő néhány változás: az oktatás nyílttá válása, az oktatás személyes jellegûvé válik, az egyéni tanulás rendszere lesz a legfontosabb oktatási forma, elterjed az egész életen át tartó tanulás.
Az új társadalom jellemző világnézete a globalizmus lesz. Ennek szellemében eltûnnek az emberiséget elválasztó területi határok; az új szemlélet központi gondolata a szimbiózis eszméje, amely az emberiség és a természet békés együttélését jelenti; megjelenik a globális információs tér fogalma, ez az információs hálózatokkal összekötött teret jelenti.
Az új korszellem részeként az érték és az idő-koncepció új felfogása jelenik meg, kialakul az "időérték" fogalma. Az idő értékké válik az emberi élettartam minőségének szempontjából, abban a vonatkozásban, hogy minél hasznosabban, az emberi lehetőségek minél teljesebb megvalósítására lehet fordítani. Az idő teljesebb felhasználását a számítógépes-kommunikációs technika fejlődése teszi lehetővé, amely egyrészt az emberi célok megvalósítása tekintetében fontos előrelátás, logikus és cselekvés-szelektív információk tömeges termelését teszi lehetővé, másrészt az emberi munka helyettesítésével a szabadidő növekedését segíti elő.
Az információs társadalom társadalmi szimbóluma az "információs közmû". Az "információs közmû" "nyilvános információ feldolgozó és -szolgáltató létesítményekből álló információs infrastruktúra, amely számítógépeket és kommunikációs hálózatokat foglal magában." Ezeknek a létesítmények a segítségével az információk bárki számára bárhonnan elérhetőek lesznek. Ezek a létesítmények nagy kapacitású tárolóeszközökkel, adatbázisokkal rendelkeznek, amelyek olcsón, hálózatokon keresztül szolgáltatják az információkat. Az "információs közmû" típusait elemezve a szerző az állami és üzleti típus mellett a lakossági irányítású közmû elterjedését prognosztizálja, amely az ellenőrzött társadalom rémképének az elkerülését is biztosítaná.
Az "információs közmû" először nemzetközivé bővül, majd globális információs közmûvé válik.
Az új társadalom gazdasági szerkezetét tekintve, olyan gazdaság lesz, amelyben a legfontosabb az információs értékek termelése lesz. Kialakul az információ-központú ipari szerkezet, új típusú iparágak jelennek meg, úgymint információs iparág, tudás iparág, mûvészeti iparág, etikai iparág. Létrejön a rendszeripar, amely a létező iparágak és az információs ipar komplexuma lesz. A gazdasági szerkezet második változása a gazdaság közhasznúvá válása lesz, amelyben a hangsúly a profit helyett a közjó javára fordított gazdasági tevékenységen lesz.
Harmadik változásként említhető, hogy az új gazdaság szinergikus gazdasági rendszer lesz.
Az információs társadalom politikai rendszere a részvételi demokrácia lesz. "Ezen a kormányzásnak olyan formáját értjük, amelyben a politikai döntéseket mind az állami, mind pedig a helyi önkormányzati testületekben az átlagemberek részvételével hozzák."
A részvételi demokrácia hatékony mûködésének alapelvei:
1. Az állampolgárok döntő többségének részt kell vennie a döntéshozatalban.
2. A szinergia és a kölcsönös segítség szelleme a mûködés második alapelve
3. A szabad információáramlást meg kell teremteni
4. Az embereknek az előnyökből és a hátrányokból egyenlően kell részesülniük
5. A meggyőzés és a megegyezés alapján kell megtalálni a megoldásokat.
6. A döntések megvalósításában az állampolgároknak együtt kell mûködniük.
A számítógépes forradalom nagy változásokat hoz a magánéleti szférában is. A szerző "kopernikuszi fordulatról" beszél. A változás lényege: hogy az emberek személyi adattárakat fognak felhasználni saját lehetőségeik fejlesztése céljából. Ehhez kapcsolódik a számítógépes magánélet védelmének a biztosítása, amelynek előfeltétele, hogy az információs közmûvek teljes mértékben a lakosság ellenőrzése alatt álljanak.
Az információs társadalom új alapelve a "célelv" lesz. Ez az anyagi értékekről az emberi értékekre való "átváltást" jelenti.
További fontos alapelvet jelent, hogy az új társadalom szerkezetének alapját az önkéntes közösségek fogják képezni. Az új társadalomban az alapvető életmód a "jövőépítés" lesz, amely az egyéni jövőépítéssel kezdődően a csoportos jövőépítésen keresztül a közösségi jövőépítésben teljesedik ki.
Végül az információs társadalom utópisztikus képét rajzolja meg a szerző, amelyet a computeres- technika alapján Komputópiának nevez.
Komputópiában az egyének teljes mértékben kibontakoztathatják kognitív kreativitásukat. Jellemzője lesz az időérték keresése és megvalósítása; a lehetőségek az emberek számára egyenlően állnak rendelkezésre, fontos lesz a döntési szabadság; virágozni fognak az önkéntes közösségek; felsőbb hatalomtól mentes funkcionális társadalmak fogják alkotni.
A komputópia végső célja az ember és természet kiegyensúlyozott szimbiotikus együttélése.
Az új eljövendő civilizáció nem anyagi alapelvekre épül, hanem információs központi szervező erejére támaszkodik és ilyen értelemben "információs civilizációként" határozhatjuk meg.